Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1942 (10. évfolyam, 36-39. szám)
1942 / 36-37. szám - Történelmi alkotmányunk és a kormányzóhelyettesről szóló 1942. évi II. törvénycikk. [Előadás a Magyar Jogászegylet közjogi és közigazgatási szakosztályának 1942. évi április 28. napján tartott ülésén]
17 lásában foglalt azt a megállapítást, amely szerint alkotmányunknak nem volt akkor olyan élő intézménye, melyet nemzetünk mai helyzetében tökéletesen alkalmasnak tekinthetnénk az államfőhelyettesítés felmerülhető szükségének kielégítésére. De vájjon elég ok-e a mai helyzetben sürgetővé válható szükség kielégítésénél történelmi alkotmányunk egy ősi intézményének, a nádori méltóságnak mellőzésére az, hogy e szükség sürgetővé 1867 óta csak most kezd válni? És ha vannak az országtanács kormányzóhelyettesítési funkciójának elvi tökéletlenségei, vájjon van-e emberi intézmény, amely tökéletes? A történelmi alkotmánynak éppen az az egyik nagy előnye, hogy rugalmas, alkalmazkodhatik minden megrázkódtatás, forradalmak és államcsínyek nélkül is az élet mindenkori szükségleteihez. A történelmi alkotmány a nemzeti akaratnak és a nemzetlét szükségleteinek lehető legnagyobb és egyszersmind folytonosan érvényesülő harmóniája. A nemzet életösztöne követeli, hogy ragaszkodjunk a királyság ősi államformájához; és nemzetünk mai helyzetének életérdekei megkövetelik, hogy államformánk és kormányformánk szervezetének radikális változtatása nélkül, a nemzet belső szabadságát jelentő alkotmányosság és parlamentárizmus teljes fenntartása mellett is a lehetőség szerint biztosítsuk a magyar államfői funkció számára azokat az előnyöket is, melyek csupán a monarchikus államforma mellett jelentkezhetnek. S ha ebből a szemszögből tekintjük a kormányzóhelyettesi intézményt, lehetetlen abban fel nem ismerni annak a jogalkotó géniusznak szerencsés érvényesülését, mely egyenes vonalban tudta a magyar nemzetlét jogi szervezetét ősalkotmányunk kezdeteiből a parlamentáris örökösödési monarchia amaz alakjáig fejleszteni, melynek alapelvei ma is, mint ezer éven át a magyar államiságé mindenkor: az államfői funkció monarchikus gyakorlása és a törvényhozás, kormányzat, végrehajtás, bíráskodás hatalmának gyakorlásában a nemzet részvétele. Nemzeti egység és szabadság; egy legfőbb tekintély és nemzeti önkormányzat; államfőnek és nemzettagoknak a gyors és határozott cselekvést is biztosító harmóniája; terület, nép és főhatalom tökéletes, — mert szerves, egymást tápláló, kiegészítő s így az egymástól való függésnek szabadság-biztosítékát is jelentő — egybeolvadása. A kormányzóhelyettesi intézmény kialakítása nem csorbítja és nem lassítja, hanem a mai helyzet szükségleteinek kielégítésével is gazdagítja a magyar szént korona eszméjének folytonos valósulását úgy, amint az a magyar nemzet lelkében él. Hogy a kormányzóhelyettesi intézménnyel idegen államok alkotmányaiban nem találkozunk, ez csak annyit jelent, hogy ez a közjogi intézményünk sem valami import-cikk, hanem a ma-