Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1940 (8. évfolyam, 29-32. szám)

1940 / 29-30. szám - Az állami rend megóvása végett szükséges büntetőjogi rendelkezésekről szóló 1938. évi [XVI.] törvény perorvoslati rendszere. [Előadás a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának 1939. évi december hó 9. napján tartott ülésén]

11 nek vádlott terhére leendő megváltoztatását a koronaügyész indítványozza, másik feltétele pedig, hogy a koronaügyész indítványa felől a védelem meghallgattassák. Tehát szükséges koronaügyészi indítvány, és szükséges, hogy az indítvány tekintetében a védelem meghallgattassék. Ugy, hogy a reformatio in peius tilalmának az Á. R. M. által törtónt megszüntetése lényegileg csak annak megengedését jelenti, hogy ha az első fokú bíróság mellett működő köz vádló nem élt vádlott terhére s. panasszal: ezt a mulasztást a koronaügy és/, indítványa pótolhatja. A részleges jogerő elvének s a reformatio in peius tilalmának megszüntetésével, helyesebben ennek új szabályozásával a B. P. 387. §-ának egyéb rendelkezései is hatályukat vesztették. Ugy, hogy ez a §, mely a Bp. perorvoslati rendszerének egyik sarikkövét képezi, az Á. R. M. szerinti eljárásban alkalmazást egyáltalában nem nyer. A felfolyamodás tekintetében az Á. R. M. szintén figyelemreméltó rendelkezéseket tartalmaz. Tudjuk, a B. P. az egy fokú felfolyamodás elvi alapján áll és csak kivételes esetekben enged két fokn felfolyamodást. Ezzel szemben az Á. R. M. elvi álláspontja az, hogy a törvényszék öttagú külön tanácsának végzése ellen felfolyamodásnak helye nincs. Ez az általános szabály. E szabály alul csak egy kivételt tesz a törvény. Nevezetesen felfolyamodást enged a Kúriához ,,az öttagú külön tanácsnak ama végzése ellen, amelyik az eljárást megszünteti, az ügy áttételét vagy az eljárás felfüggesztését rendeli el". Tehát más végzések ellen felfolyamodásnak helye nincsen. Nincsen helye ezek szerint a letartóztatást rendelő végzések ellen sem. Az A. R. M. perorvoslati rendszere tudomásom szerint minden zökkenő nélkül ment át a K. gyakorlatába. Kontroverziök — a már Ikifejtettek szerint — csupán két kérdésbein merültek fel. Ezek egyike a ténykérdésben gyakorolható revízió köre, másik pedig az a kérdés, hogy a semmiségi panaszt a B. P. ós az azt kiegészítő törvények által meghatározott s. okok alapján kell-e elbírálni. Hiszem, hogy mindkét kérdésben megnyugtató, Ikövetkezetes gyakorlat fog kifejlődni. A jogi irodalom hivatása, hogy ennek kifejlődését előmozdítsa. Dr. Pazar Zoltán ny. kir. kúriai bíró hozzászólása: Zöldy Miklós kir. Ítélőtáblai biróniak és Degré Miklós, a budapesti kir. Ítélőtábla elnökének érdeme, hogy felhívták a büntető jogászvilág figyelmét.az állami rend megóvása végett szükséges büntetőjogi rendelkezésekről szóló 1938 :XVI. t.-c.-re, s különösen annak 11. §-ára. Előbbi^&fceyar Jogi Szemle 1939.