Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1940 (8. évfolyam, 29-32. szám)

1940 / 29-30. szám - Az állami rend megóvása végett szükséges büntetőjogi rendelkezésekről szóló 1938. évi [XVI.] törvény perorvoslati rendszere. [Előadás a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának 1939. évi december hó 9. napján tartott ülésén]

a K. gyakorlatában, ez annyit jelentene, hogy a K. revíziót gyakorolna a bizonyítékok mérlegelése tekintetében is. És pedig revíziót gyakorolna úgy vádlott javára, mint terhére. Ez azonban az én felismerésem szerint nem felelne meg az Á. R. M. rendelkezésének. Legalább a magam részéről nem tudom az Á. R. M. rendelkezését akkép értelmezni, hogy a törvény a ténykérdésben korlátlan revíziót engedne. Ha ez volna a célzat, azt a törvényt nagyon könnyen és egyszerűen kifejezésre juttatta volna annak kimondásával, hogy semmiségi panasszal a ténymegállapítás is megtámadható. Igen egyszerű lett volna a s. panaszt e részben úgy szabályozni, ahogy a B. P. a fellebbezést szabályozza. Az A. R. M. azonban nem ezt a szabályozási módot választja. A revíziót kifejezetten ahhoz a feltételhez köti, hogv a tényállás megállapítása a törvény lényeges rendelkezésének megsértésével történt legyen. Ezzel a rendelkezéssel a törvény megszigorítja a ténykérdésben gyakorolható revízió körét. Ha a törvénynek az volna a célzata, hogy ténykérdésben korlátlanul legyen revízió gyakorolható, akkor ennek a megszorításnak a törvénybe való felvétele teljesen, céltalan volnia. Ezt a megszorítást tehát a gyakorlatnak feltétlenül respektálnia kell. Az ón szerény felismerésem szerint tehát nem felelne meg a törvény rendelkezésének az a magyarázat, mely a bizonyítékok mérlegelésének kérdését a revízió körébe vonja. Igenis ide tartozhatnak a bizonyítékok mérlegelése körébe tartozó kérdések is, de csak annyiban, amennyiben azok törvénysértést foglalnak magukban. Felismerésem szerint arra nézve, mikor legyen megállapítható, hogy a tényállás megállapítása a törvény lényeges rendelkezésének megsértésével történt, határozott és általános szabályt felállítani nem lehet. Kétségtelenül ide tartozik minden törvénysértés, mely a tényállás megállapítására befolyással bírt. Ilyen a közvetlenség elvének megsértése, a bizonyítás törvénysértő megszorítása. Ilyein az is, ha az elsőbiróság valamely bizonyítékot nem tesz mérlegelés tárgyává, mintha az nem is állana rendelkezésre, legyen az akár okirat, akár tanúvallomás vagy szakértői vélemény. Ahhoz nem férhet szó, hogy a K. iratellensség és helytelen ténybeli következtetés cimén is megváltoztathatja a tényállást. Igaz, az új törvény az iratellensség és helytelen ténybeli következtetés felől nem rendelkezik. Azonban ezek az okok minden kétséget kizárólag a törvény lényeges rendelkezésének megsértése alá vonhatók. Legalább az én felismerésem szerint ide vonhatók. De ettől el is tekintve, az Á. R. (M. 6. §-ában foglalt általános rendelkezésinél fogva, az e törvény szerinti eljárásban is alkalmazást