Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1940 (8. évfolyam, 29-32. szám)
1940 / 29-30. szám - Az állami rend megóvása végett szükséges büntetőjogi rendelkezésekről szóló 1938. évi [XVI.] törvény perorvoslati rendszere. [Előadás a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának 1939. évi december hó 9. napján tartott ülésén]
•9 nyernek a II. B. N. 33. §-ának az iratellenességre ós helytelen ténybeli következtetésre vonatkozó rendelkezései, mert hiszen ezek egyáltalában nem ellenkeznek az Á. R. M. rendelkezéseivel. Félreértések megelőzése végett azonban megjegyezni kívánom, hogy miután az Á. R. M. értelmében a tényállás semmiségi panasszal megtámadható: nincsen akadálya annak, hogy az iratellenességet vagy helytelen ténybeli következtetést semmiségi panaszában a fél is érvényesítse. Ez eljárásban tehát nem nyer alkalmazást a II. B. N. 33. §-ának utolsó soraiban foglalt az a rendelkezés, mely szeriint a s. patnasz tárgyában eljáró bíróság a ténymegállapítás kérdésében csak hivatalból határozhat. A K. ujabb határozatai arra engednek következtetni, hogy ujabb időben a semmiségi panaszt érvényesítő felek arra a helyes eljárásra térnek át, hogy a panaszban megjelölik azt a törvénysértést, melyet a tényállás megállapítása tekintetében észleltek, s amelynek alapján a ténymegállapítást perorvoslattal megtámadni kívánják. Ha a s. panaszt érvényesítő felek így fognak eljárni, ezzel módot nyújtanak a Kúriának arra, hogy a panaszolt törvénysértéssel határozatának indokolásában foglalkozzék, így remélhető lesz, hogy ebben a kényes és nehéz kérdésben határozott gyakorlat fog kifejlődni. Ami már most e jogkérdésben érvényesíthető s. panaszt illeti, az Á. R. M. ,,a törvény lényeges rendelkezésének megsértése miatt" enged s. panaszt. Tudjuk, a <s. okok megjelölése tekintetében a perjogok két féle eljárást követnek. A perjogok egy része taxatíve felsorolja az alaki és anyagi s. okokat, míg más perjogok a taxatiót általános szabállyal helyettesítik. A B. P. az első helyen említett megoldási módot követi. Megjelöli úgy az alaki, mint az anyagi s. okokat, melyek miatt s. panasz érvényesíthető. Az Á. R. M. szakít ezzel az eljárással, s a is. okok felsorolását mellőzve, azt általános szabállyal helyettesíti. E részben ugyanazt a megoldási módot választja, mint választotta már ezelőtt harmadfél évtizeddel a F. B. Azonban figyelemmel kísérve a K. gyakorlatát megállapíthatjuk, hogy a K. nem akar tudomást venlni az A. R. M. szóban forgó állásfoglalásáról. Ugyanis a kir. törvényszékek öttagú külön tanácsainaik ítélete ellen érvényesített s. panaszokat egész következetesen^ B. P. s az ezt kiegészítő újabb törvények által megjelölt alaki és anyagi s. okok alapján bírálja el. Felhívja ugyan az Á. R. M. 11. §-át, de e mellett hivatkozik a B. P. által meghatározott s. okra. Látszik, hogy a revíziónál azt keresi, hogy e s. okok valamelyike megvalóisult-e. Figyelmen kivül hagyja, hogy a B. P. 384. és 385. §-ában s a későbbi törvényekben meghatározott alaki és