Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1940 (8. évfolyam, 29-32. szám)

1940 / 29-30. szám - Az állami rend megóvása végett szükséges büntetőjogi rendelkezésekről szóló 1938. évi [XVI.] törvény perorvoslati rendszere. [Előadás a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának 1939. évi december hó 9. napján tartott ülésén]

7 Az ítélkezésnek ez az iránya aggályt ébresztett abban a tekintetbe:), hogy a ténykérdésben gyakorolt revizió merő formalitássá fog süllyedni. Mert e gyakorlat szerint a Kúria csak azt vizsgálta, hogy az ítélet megfelelt-e az idézett §§ rendelkezésének. Tehát vizsgálta, nem lett-e megsértve a közvetlenség elve, ©leget tett-e a bíróság a mérlegelési és indokolási kötelességének. Az idézett §§-ra való egyszerű hivatkozás ekkép azt az aggályt ébresztette, hogy a revizió csupán erre szorítkozik. Azt pedig éreznünk kellett, hogy ez nem felel meg az Á. R. M. intencióinak. És csakhamar tényleg változott a gyakorlat iránya. A Kúria gyakorlata csakhamar tágította az e kérdésben való mozoghatási köréi. Néháfny hónappal a törvény életbeléptetése után hozott egy határozatában a K. kifejezetten vizsgálódás tárgyává tette, hogy az elsőbiróság ítéletének indokolásából kitünik-e, hogy az elsőbiróság a bizonyítékokat kimerítően mérlegelte, és nem forog-e fenn helytelen ténybeli következtetés (B. J. T. XCI. 166. U. A Kúriának f. évi október hó 18. napján B. I. 4438/939. sz. a kelt határozata már vizsgálódás tárgyává teszi azt is, hogy az elsőbiróság mérlegelés tárgyává tette-e a védelem által megjelölt e g y e s biz on y í t é k okát. Az ugyanazon napon B. I. 4349/939. sz. a. hozott határozat egy lépéssel tovább megy. Ebben a határozatában a K. azt állapítja meg, hogy az elsőbiróság a bizonyítékok mérlegelésénél nem értékelte kellőleg a vádlott s a kihallgatott tanuk között fennálló feszült viszonyt; megállapítja továbbá, hogy az elsőbiróság nem fektetett kellő súlyt egy (nyilatkozat tartalmára, és nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a (kihallgatott tanuk bizonyos körülményeikről nem tesznek említést; végül pedig egész határozottan kimondja, hogy a tanuk terhelő vallomását nem fogadja el bizonyítékul. Ebben a határozatában tehát a K. egész világosan és határozottan a bizonyítékok mérlegelése kérdésében gyakorol revíziót. Kérdés már most, hogy a most ismertetett határozatban megnyilatkozó felfogás állandósulni fog-e a K. gyakorlatában. Előrebocsátom, hogy a most idézett esetben a K. állásfoglalása megnyugtató volt. Teljesen meginyugtató. Megnyugtató volt azért, mert a bizonyítékok mérlegelése kérdésében gyakorolt revizió vádlott érdekében történt és vádlott javára szolgált. Ámde ne feledjük, hogy ha helye van ily revíziónak vádlott érdekében, akkor helye van vádlott terhére is. Helye van: mert az Á. R. M. nem különböztet. A ténymegállapítás felülvizsgálatát egyaránt megengedi vádlott terhére és vádlott javára. Amennyiben tehát a most idézett határozatban megnyilatkozott felfogás állandósulna