Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1939 (7. évfolyam, 25-28. szám)

1939 / 28. szám - A liberális és autoritárius polgári perjog. [Előadás a Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályának 1939. évi március hó 4. napján tartott ülésén]

349 ben nem az egyik vagy másiklel érdekét kell szolgálni, hanem a 'köz érdekét kell minél teljesebb mértékben szolgálni. Hogy ez valóban így történjék, azért a perben szereplő feleket is terheli a felelősség. Hogy azonban ilyen felelősséggel terhelhetők legyenek, legalább olyan mértékű cselekvési szabadságot kell a részükre biztosítani, amely a felelőssé tételre alapot szolgáltat. De Boor maga is kijelenti, hogy ebben a vonatkozásban csupán a szemlélési mód az új és döntő jelentőségű (Die Auflockerung des Zivilprozesses, 39. és keh. 1.). 3. A vezéri elv szinte a legkézeni'oghatóbban nyilatkozhatnék meg az egyes bírói rendszer általánossá tételében. Hogy ennek a konzekvenciának a levonására bizonyos törekvések megnyilatkoztak,'arról az előadó nr szintén bőséges tájékoztatást nyújtott. Mégis az hiszem* ebben a vonatkozásban a ma is irányadó álláspontot fejezte ki W. Krisch az 1933. évi első nemzeli szocialista német jogászgyülésen tartott előadásában, amidőn lényegileg a következőket mondta: Elhibázott dolog lenne a vezéri elvből az egyes bíró ítélkezésén^ követelését levezetni. Minden felelősségnek egy személyre hárítása belytálló lehet katonai feladatok, az államvezetés, sőt bizonyos közigazgatási feladatok megvalósítása körében is, ebből azonban még nem következik, hogy helyes lenne a perbíró mérlegelő, ítélkező funkciója körében is. Kétségtelen, hogy a bírónak egyéni-égnek kell lennie, azonban í'ontosabb jogviták esetében az eljövendő államban sem lehet nélkülözni a kölcsönös kiegészítést és ellenőrzést, amint az a kollegiális rendszerben megvan, egy olyan rendszerben, amely egyáltalán nem a liberális államfelfogás teremtménye* hanem a régi és jó német szellemi termékek köréből való. (D. J. T. 1933, 198. 1.) 4. Az igazmondási kötelezettség tekintetében már az előadó úr is utalt a Pp. 222. §-áinajk bírságot megállapító rendelkezésére Szabadjon ezzel kapcsolatban utalnom arra. hogy ez az igazmondási kötelezettség minden esetre igen magas fokra emelkedik akkor, ha a bíróságnak módja van a felet tanú módjára eskü alatt hallgassa ki. Hogy ez az intézmény a nemzeti szocialista gondolkozásmód irányába esik, mutatja, hogy a régebbi német perrendtartás elzárkózásával az 1933. október 27 i novella szakított és lényegében a mi 1911. évi perrendtartásunkban elfogadott módon szabályozta. Az természetesen lényegesen változtatna a dolgon, ha nem csupán az igazság keresésének módozatai tekintetében kellene újításokat várnunk, hanem — amint ezt az előadó úr mondta — magát az igazságot sem tekinthetnénk állandónak, hanem koronkint változónak. Ez azonban az a pont, ahol az előadó úr fejtegetéseivel szemmiképen nem tudok egyetérteni. Lehet,