Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1939 (7. évfolyam, 25-28. szám)
1939 / 28. szám - A liberális és autoritárius polgári perjog. [Előadás a Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályának 1939. évi március hó 4. napján tartott ülésén]
348 a szállítmány különlegességeihez mérten a szállítási eszköz is módosulásokon mehet és megy is keresztül, ha ez az átalakulás nem is előfeltétele 'mindjárt az első szállítmány kifogástalan lebonyolításának. Az igen tisztelt előadó úr korábbi értékes munikája igen szemléltető módon világított rá arra, hagy az anyagi jog tökéletes megvalósítására különböző korok embere sokszor egymással ellentétes eszközöket tekintett alkalmasnak és nem kívánok vele vitába szállani abban a kérdésben, hogy ezek az eltérések okozati összefüggésben állanak az egyes korok eszmeáramlataival. Az előadó úr által kifejtett álláspont és az én szerény véleményem között inkáibb csak fokozati különbség van. Nem hiszem, hogy a liberális perjog és az autoritárius perjog között létjogosult lenne az olyan éles szembeállítás, aminőt az előadó úr egyébként rendkívül érdekes előadásában megkísérelt. Ahogy az eddigi jelekből meg tudom ítélnie gyakori jelenség lesz, hogy a lényeges perjogi szabályok változatlanul maradnak és csupán az indokolásukban fog módosulás beállani. Igénytelen véleményem megokolására szabadjon csupán néhány példát felhoznom: 1. Nem új keletű a perjog feladata tekintetében Wach és Klein felfogásának ellentéte, amely a per jogászokat két táborra osztotta már akkor, amikor a ma liberálisnak minősíthető perjogi kódexek keletkeztek. Wach szerint a perjog feladata a magánosnak a javára egy az objektív jogban gyökerező várományt biztosítani az állam és szervei tartalmilag meghatározott magatartására, Klein a per közjóléti intézmény társadalmi érdekek megvédésére, a per szociális baj, amely nemcsak az (gyesnek, hanem a köznek is bajt okoz, az orvosságnak is a köz érdekében kell minél gyorsabban gyógyítóan hatni. Kétségtelen, hogy az autoritárius felfogással csak Kleinna)k ;<z álláspontja egyeztethető össze, kétségtelen azonban az is, hogy ez az álláspont nemcsak az osztrák per jogban, hanem a mi perrendtartásunk megalkotásában is döntő súllyal érvényesült. A bíró pervezetési jogának kiépítése, a koncentráció elvének érvényesülése kétségkívül ebbe a vonalba esik. 2. Az előadó úr bőségesen kifejtette, hogy a tárgyalási elv mennyire egybe van forrva a liberalizmus eszmevilágával és illusztrálta az ezen a téren várható változásokat. Szabadjon azonban a felek kezdeményező szerepének jövőjére nézve az általa is ismételten idézett de Boor félhivatalos jellegűnek tekinthető munkájára hivatkozni, akinek gondolatmenete a következő: A jogszolgáltatásnak népszerűnek kell lenni. Népszerű azonban nem lehet az, ami rákényszeríti magát az egyesre, hanem csak az, ami rendelkezésére áll annak, aki keresi. A per-