Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1939 (7. évfolyam, 25-28. szám)
1939 / 25. szám - A lengyel kereskedelmi jog vezérelvei. [Előadás a Magyar Jogászegylet lengyel-magyar osztályának 1938. évi november 19. napján tartott ülésén]
7 reseti adó alá eső vállalkozásra való tekintettel korlátozzák. E kivételek ellenére azonban — nagyban és egészben véve - mégis lehet beszélni annak az alapnak az egységéről, amelyen ez a három törvény nyugszik, és ezt az egységet, amely a gazdasági élet oly fontos jogterületein uralkodik, törvényalkotásunk jelentős érdeméneik tekinthetjük. Meg kell említenem, hogy 19o9. január 1-től a kereseti adó helyébe a forgalmi adó lép, amely részben más alapfogalmakon épül fel. VII. Már megemlítettem, hogy a kereskedelmi törvény nem vont hatáskörébe minden olyan vállalatot, amely e fogalom alá eshet. így tételes jogszabály rekeszti ki a vállalkozás három Iáját, és pedig a mezőgazdaságot, az ú. n. szabadfoglalkozásokat és a mezőgazdasági üzemmel kapcsolatos kisebb mellékiparokat. Fontos olkok szóltak a kikapcsolásuk mellett: hiszen sem a szabad foglalkozások, sem pedig a mezőgazdaság (ide sorolja törvenykönyvünk az erdőgazdaságot, a gyümölcs- és kertgazdaságot, halés vadtenyésztést is) nem szorulnak ikereskedelemszerüen berendezett üzemmenetre. A mezőgazdaság — főleg a paraszti gazdaság jószágforgalma jellegzetesen hosszú ütemű, nincsen olyan mértékben szüksége hitelre, mint más fajta vállalkozásoknak, és — eltekintve általános gazdasági válságolktól — ikevésbbé van ikitéve a teljes tőkemegsemmisülés veszélyének. A mezőgazdaságot nem is tekinthetjük az ipartörvény értelmében vett iparnak és a kereseli adó szabályai sem terjednek ki reá. A szabad foglalkozások a közfelfogás szerint egyáltalán nem esnek a vállalkozás fogalma alá, és csak azért helyeztük őket kifejezetten a ker. törvény (keretein kívül, hogy minden kétséget eloszlassunk. Természetesen, ha egy orvos, tanító, műépítész stb. olyan ipart űz, amelyhez tőkebefektetés szükséges (kórház, tanintézet, építkezési vállalat), ezáltal megszerzi a kereskedői minőséget. A szabad foglalkozások fogalmilag nem is tekinthetőik az ipartörvény értelmében vett iparnak, és nem terheli őket közönséges kereseti adó sem. A kisebb mezőgazdasági mellékiparokkal mezőgazdák foglalkoznak, akik — képzettség és gondolkozásmód tekintetében — más mezőgazdasági foglalkozásuaktól egyáltalán nem, vagy csak kevéssé 'különbözneik. Ezért nem lett volna célszerű, ha őket a keresikedelmi jog szigorú szabályai alá vetjük, habár iparjogi és kereseti adójogi szempontból a kereskedőkkel esnek egy tekintet alá. A nagyobb mezőgazdasági mellékiparoik (téglagyár, fürésztelep, szeszfőző stb.) ellenben hasonló technikai és kereskedelmi berendezkedésre szorulnak, mint az egyéb nagyobb vállalatok, ezért a kereskedelmi jog birodalmába vontuk őket. Fölmerülhetne az ellenvetés, hogy a tisztán mezőgazdasági jellegű, de
