Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1939 (7. évfolyam, 25-28. szám)

1939 / 28. szám - A liberális és autoritárius polgári perjog. [Előadás a Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályának 1939. évi március hó 4. napján tartott ülésén]

Hozzászólások dr. Richter Béla: „A liberális és autorilárius perjog" című előadásához. Dr. Nizsalovszky Endre egyetemi tanár: Magyary Géza egyik kitűnő tanulmányában, amely utóbb a tankönyve egyik fejezetévé vált, élesen világított rá arra, hogy a perjog is visszatükrözi azokat az eszményeket, azokat a célokat, amelyékért az emberiség egyes korokban küzd. Magam sem kívánom vita tárgyává tenni az igen tisztelt előadó úrnak az idézett megnyilatkozással egybevágó azt az alapgondolatát, hogy a liberális állam és az autoritárius állam polgári perjoga közt is ki kell alakulnia bizonyos különbségeiknek, amelyek a kétféle berendezkedés különbségeinek a perjogi vetületeit alkotják. Mégis a multak tapasztalatai és a jelenben hatályos perjogok szemlélete alapján megállapíthatónak tartom, hogy ezeknek az eltéréseknek nem kell szükséglképen az egyik rendszerről a másikra való áttérés után nyomban jelentkezniük, sőt szinte azt mondhatnám, hogy a liberális és az autoritárius gondolatból kiindulva pusztán logikai eszközökkel felépített perjogi jogszabályrendszernek a tételes jogszabályokkal való egybevetése nyomán könnyen tehetnénk azt a meglepő felfedezést, hogy egyfelől az autoritárius perjog szellemének megfelelőként elképzelt rendelkezéseket bőségesen megtaláljulk a tipikusan liberális szellemben fogant tételes perjogok szabályai között és viszont a liberális szellem következményeiként beállítható rendelkezések sorában is sok van, amelynek a megszüntetését vagy csak a komolyabb átalakítását az autoritárius szellem nem szorgalmazza. Ezen a téren tehát hasonlíthatatlanul nagyobb fokú türelmesség nyilatkozik meg a két irányzat között, mint az élet. sőt a jogélet számos más vonatkozásában. Ennek a kölcsönös türelmességnek bizonysága, hogy pl. nálunk a francia forradalom eszmevilágának a magánjog területén való befogadása már 1848-ban bekövetkezett, a megfelelő szellemű perrendtartás megalkotására pedig csak 63 évvel később került sor. A magyarázata pedig ennek a jelenségnek a perjognak a jogrendszer keretében betöltött különleges szerepében van. A perjog rendeltetése ugyanis az, hogy az anyagi jog szabályait a konkrét esetekben megvalósuláshoz juttassa. Ehhez képest a perjog a tökéletességnek bizonyos fokán alkalmas marad az anyagi jog megvalósítására bárminő változásokon is megy keresztül maga az anyagi jog. Valahogy úgy képzelem el a perjog szerepét, mint a tengeri szállító hajóét, amely, ha jól van megépítve, a legkülönbözőbb rakományoknak az óceán túlsó partjára való eljuttatására is alkalmas. De éppen ez a hasonlat vezet arra is, hogy természetesen