Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1938 (6. évfolyam, 21-24. szám)

1938 / Rendkívüli szám

57 ad. 1. Bár a Szent István korabeli társadalom tagozódásáról Szent István törvénykönyve nem ad tiszta képet és a történelmi kutatások eredményei is több kérdésben szétágazóak, ahhoz nem fér kétség, hogy a legalsó, a leginkább jog nélküli réteget a rabszolgák alkották. Abban a korban, amikor a föld önmagában nem jelentett értéket, hanem azt értékké csak a megmunkáláshoz szükséges emberi és állati munkaerő tehette, a munkaerő nagy értéket jelentett és a nagy urak igyekeztek is minél nagyobb számú ember munkaerejét maguknak biztosítani A magyarok már a honfoglaláskor hoztak magukkal rabszolgákat, rabszolgává tették az itt talált lakosságnak azt a részét, amely velük szemben ellenállást tanúsított, harcba bocsátkozott, s a kalandozáskori harcokban ejtett foglyokra is ugyanez a sors várt. Végül súlyosabb bűncselekményeknek is következménye volt a rabszolgává válás.1 A rabszolga adásvétel és öröklés tárgya.2 Nincs tanúskodó képessége sem. Semmiféle vétek okáért valamely szolgaszemély vádlást és tanúságot az ő ura vagy asszonya ellen nem tehet.3 Ivadékai is rabszolgáknak születnek. A rabszolgasorból a szabad emberrel kötött házasság sem emel ki, hanem a házastárs is rabszolgává válik. Mégis ez a rabszolgaság lényegében más, mint akár az ókor rabszolgasága, akár pedig az európai ember kapzsiságával az újabb korban a többi földrészek népei rovására feltámasztott és a legújabb korban is még csak alig leküzdött rabszolgaság. A kereszténység tanítása a Krisztus Jézusban való egységről nem lépett fel soha a társadalmi rend erőszakos megváltoztatásának követelésével. Első római követői a sötét mélységekből bukkannak fel, de az apostolok szavaiban seholsem találunk lázító hangot. Aligha az ennek a magyarázata, mintha az apostol reálpolitikai érzékkel kímélni kívánta volna a kereszténységet tűzzel-vassal, vadállat karmával és agyarával pusztító római birodalom gazdasági egyensúlyát, hanem az az igazság, hog\ a kereszténység tanításának megvalósulását a rabszolgaság fennmaradása sem akadályozta, mert — amint Prohászka olyan találóan mondja — „A kereszténység magába a rabszolgaság >a vitte bele a szabadságot. Az igaz rabszolga nem az, akinek ura van, hanem az. aki lélekben rab".4 ..Mert ki az Úrhoz mint szol u, 1 Békefi: A rabszolgaság Magyarországon az Árpádok alatt. — 1901. — 5., 29. és köv. 1. 2 I. m. 17. 1. 3 Szent István II. 19. fej. 4 Prohászka Ottokár Összegyűjtött munkái. 11. k. 247. 1.