Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1938 (6. évfolyam, 21-24. szám)

1938 / Rendkívüli szám

56 Dr. Nizsalovszky Endre, egyetemi nyilv. r. tanár: A SZENT KIRÁLY ÉS A SZOLGANÉP. „Semper pauperes habebitis vobiscumí£ — „Szegények mindig lesznek veletek" — mondja az Űr a Máté passió mély értelmű még fülünkbe csengő első részletében és ezzel, de sok más kinyilatkoztatásával is, — az embernek örök földi feladatává tette az elesettekről, szegényekről, szolgákról való szociális gondoskodást. Az ember tett. és napjainkban is próbál tenni kísérletet arra, hogy ezt a feladatot a szegény és gazdag, úr és szolga közti válaszfalak lerontásával megvalósítsa. Hogy azonban a feladat nincs megoldva, nem kell bizonyítani. Hiszen az a másfél évszázados kísérlet, amely a szolganép egyenjogosításával kívánta a nagy feladatot megoldani, a joginál hatalmasabb és sokkal nehezebben leküzdhető gazdasági különbségeket teremtett, amelyeknek szinte lépésről-lépésre való enyhítése a Krisztussal és Krisztus ellen, hatalmi eszközökkel és pusztán erkölcsi erőkkel küzdő tényezőknek őszintén vagy hypocrita módon, de egyformán erőteljesen hirdetett legfőbb törekvése. A probléma az emberiség történetének ősidőktől fogva elválaszthatatlan kísérője. Mint az árnyék a fényt, úgy kiséri a szolgaság a hatalmat. Az egymást felváltó gazdasági berendezkedésekben más és más alakot ölt. ehez mérten változnak a probléma megoldására alkalmas eszközök, de a lényeg ugyanaz marad. A lények pedig olyan elvekben, olyan posztulátumokban lehet, amelyeket kortól és gazdasági rendszertől függetlenül állíthatunk fel. Az ilyen posztulátumokat az egyetemes keresztény erkölcsi felfogás alapján négy pontban tudom összefoglalni. 1. A legszegényebbnek és a legalárendeltebbnek is az Isten képére és hasonlatosságára teremtett emberhez méltó életszínvonal biztosítása; 2. minden ember — a legalacsonyabb sorban lévő ember — számára is az emelkedés lehetőségének megnyitása és az emelkedés előmozdítása; 3. az elesettekről való gondoskodás; 4. a legutolsóval szemben is a Krisztus által parancsolt felebaráti szeretet gyakorlása. Amikor Szent István jogi és társadalmi rendjében a szolganép helyzetét vizsgáljuk, nem lehet az a kérdésünk, hogy volt-e akkor szerződési szabadság, sztrájk, kollektív szerződés és társadalombiztosítás, hanem csak az, hogy mennyiben elégítette ki annak a kornak a jogi és társadalmi rendje a most vázolt posztulátumokat.