Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1937 (5. évfolyam, 17-20. szám)

1937 / 17. szám - Grosschmid [Béni] és a családjog. [Előadás a Magyar Jogászegylet 1936. évi november hó 9. napján tartott teljes ülésén]

4 okok*' fölé emelkedik újabbi állami fejlődésünk ama nagy postulátuma, amely „egységes nemzeti jog megalkotását követeli. Az állampolgári egyenlőségnek, a nemzet politikai egységének a kifejezője a jogintézmények egysége, melynek összeforrasztó erejét elsősorban a házasság, a család intézményének jogi rendjében kell érvényre juttatni". Az 1894:XXXI. t.-cikk indokolásának ezek az érvei azok, amelyek Grosschmidot a házassági törvény megalkotása körüli rendkívül mélyreható, igen fontos és igen nagy terjedelmű közreműködésére bírták. És — szerény nézetem szerint — ezeknek kell lenniök azoknak is, amelyek a házassági törvény további sorsát irányítják. Nem nélkülözhetők ott, ahol a házassági jog magánjogi elveit meg akarjuk érteni. De — úgy tartom — nem hagyhatók figyelmen kívül akkor sem és ott sem, ahol és amikor mi jogászok is a házassági törvény jövőjén, annak a módosításán, vagy pláne annak az eltörlésén gondolkodunk. 4. A H. T. alapgondolatainak a jogi felépítése egészben, vagy legalább is túlnyomó nagy részében Grosschmid müve. Azok részletes fejtegetésére itt már közismeretes voltuknál fogva és a rendelkezésre álló idő rövidségénél fogva se vállalkozhatom. Meg kell elégednem azzal, hogy egynémely, a házasságkötés jogára jellemző szempontra mutassak, amelyben Grosschmid állásfoglalása a további jogfejlődést befolyásolta, vagy azt élénken megvilágította. Ilyen elsősorban a H. T.-nek, mint a házasságkötés joga kódexének az értékelése. Grosschmid a H. T. 148. §-ában foglalt általános kodifikatorikus klauzulát, amely szerint a törvény hatálybalépése nap ján a házassági és az eljegyzési ügyekre vonatkozó jogszabályok hatályukat vesztik és helyükbe az 1894:XXXI. t.-cikk rendelkezései lépnek, már a törvény alkotása idejében sem tartotta helyesnek. Arra utalt, hogy az eljegyzési fejezet semmikép sem öleli fel az egész arra vonatkozó anyagot, hogy a H. T. 46. és 67. §§-ai tulajdonképen a putativ házasság családvagyonjogi és örökjogi hatásait is hatályon kívül helyezték. Ezek és hasonló jelenségek arra bírták Grosschmidot, hogy egyetemi előadásaiban csupán a törvény 2—6. fejezeteit, a házassági akadályokról, a házasságkötésről, a házasság érvénytelenségéről, a házasság felbontásáról és az ágytól és asztaltól való elválasztásról szólókat jelezze olyanoknak, amelyek a reájuk vonatkozó joganyagot teljesen kimerítik. A putativ házasságokra ez sem áll. De nem áll a házasság érvénytelenségére vonatkoz tényállások törvénybeiktatására sem. A semmis és a megtámadható házasságok tényállásait ugyan törvényünk taxatíve felsorolja. A nem létező (non exsitens) házasságokat ellenben csak említi, hiszen azoknak csu-