Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1937 (5. évfolyam, 17-20. szám)

1937 / 17. szám - Grosschmid [Béni] és a családjog. [Előadás a Magyar Jogászegylet 1936. évi november hó 9. napján tartott teljes ülésén]

5 pán egy tényállásáról emlékezik meg. T. i. arról, hogy a házasságot, ha azt nem polgári tisztviselő előtt kötötték, semmi vonatkozásban sem tekinti annak. Grosschmid (H. T. II. k. 321—322. old.) idevágó fejtegetéseiből kitetszik, hogy ennek a kiemelése is csak véletlenül került a törvénybe. Ellenben a gyakorlat azóta kimondotta, hogy az oly országban történt házasságkötés, amelynek tárgyi joga a kultúrnépek monogamikus házasságának az alapelveivel megegyező házasság intézményét nem ismeri, szintén non existens házassághoz vezethet. Az elmélet pedig (Szladits: Magánjog II. k. 333. old.) — úgy tartom helyesen — hozzáfűzi ehhez a magukat jelekkel megértetni nem tudó siketnémák házasságkötését is. De ugyanezt kell tartanunk a nem lelki, de fizikai kényszerrel kieszközölt akaratkijelentéseiről is. Sőt a H. T. 30. §-ában kiemelt esetet talán ki is kell terjeszteni. Odáig, hogy a köztörvényi ügyleti érvénytelenségnek mindamaz esetei, amelyek a házassági törvény házassági akadályai és érvénytelenségi okai között ugyan nincsenek szabályozva, de az érvényes ügylet létesültét nyilvánvalóan kizárják, szintén a házasság nem létezésének a joghatásával kapcsolatosak. (Pl. egynemű személyek házasságkötése.) Szóval: a H. T. kodifikatórius klauzuláját az élet és az elmélet nem csupán úgy értelmezik, mint Grosschmid, hanem Grosschmid észrevételeinek az irányában annak általa megállapított pontatlanságát még nagyobb mértékben látják fennforogni, mint ő maga. Egyetemi előadásaiban (v. ö. a Jogszabálytan 664—665. oldalain mondottakat is) Grosschmid kiemeli, hogy a házasságkötésnek a H. T. által iniciált módja lényegesen különbözik attól, amely a negyvennyolc előtti jogunkat jellemezte. És ennél nem az egyházi és a polgári házasság közötti különbségre gondol, hanem arra a tényállásra, amely a házassági kötelék jogi következéseit szüli. Ez ugyanis a régibb, teszem a Werbőczy idejében fennállott jogunkban reális tény volt, t. i. az eljegyzés vagy a házasság megkötése alapján történt elhálás (v. ö. Jogszabálytan 665. oldalát). Ma ellenben a házasságkötésnek a polgári tisztviselő előtti kijelentése, vagyis az ügyleti akaratkijelentés, mint consensuális tény az, amely a házassági köteléknek személyi és vagyoni hatásait életre kelti. Ez létesíti a házastársak státusában beállt változást, azt a kötelemhez hasonló, de mégsem kötelem természetével bíró helyzetet, amely az egyik házastársat a másikkal szemben a házaséletre kötelezi (Fej. II. k. 1236., 1297. old.) A házaséletben, vagy miként a M. M. T. csupán más elnevezési árnyalattal mondja, a házaséletnek megfelelő életközösségben foglalt egyes kötelezettségek felsorolása lehetetlen és azok nem is definiálhatók. (T. II. k. 832. old.) Grosschmid szerint a törvényhozó és a jogász csupán egynémelyiküket emelheti ki,