Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1937 (5. évfolyam, 17-20. szám)

1937 / 17. szám - Grosschmid [Béni] és a családjog. [Előadás a Magyar Jogászegylet 1936. évi november hó 9. napján tartott teljes ülésén]

3 dolgozatának csak néhány oldalát is végig olvasta, annak a leikein' mélyen, nagy közvetlenséggel vésődik be annak a kétségleien felismerése, hogy Grosschmid a magyar magánjog nemzeti gondolatának az inkarnációja. Hiszen még akkor is, amikor a törvény és a döntvény egymáshoz való viszonyáról elmélkedik, az idevágó elvek népdal alakjában rögződnek le benne, hiszen már a H. T. 138. §-ának a némel Standesgesetz 82. §-ából való átvétele is elég alkalom számára a következő felkiáltáshoz: (H. T. II. 938.) „uramfia, mi jövő várhat az olyan nemzetre, amely minden örömét és dicsős<igéi kópiákban keresi", hiszen a jogfejlődés helyrehozhatatlan hibájának tartja, hogy az még elnevezéseiben^ sem folytatta a regi magyar világ hagyományait, hogy pl. miniszterelnököt tett a nádor, igazságügyminisztert az országbíró helyébe, hiszen összes fejtegetésein sokszor kifejezetten, sokszor csak fájdalmasan rezonáló, de mindenütt észrevehető alapgondolatként végig vonul az, amit ő maga az országbírói értekezlet félszázados évfordulója alkalmával ezen a helyen a magyar magánjogi gyakorlat legnagyobb hibájának nevezett, hogy t. i. az az 1848. előtti és az 1861. utáni magánjogunk között nem tudott belső, szerves, fejlődési kapcsolatot találni. Bátran mondhatjuk, hogy a családjog és főleg a házassági jog területén Grosschmid kezdeményezte azt a renaissance-ot, amelynek ma is örülhetünk és amelynek a jövőben is még sok új gyümölcsöt kell hajtania. Grosschmid az, aki az 1894:XXXI. t.-cikk előtti jogállapotot nemzeti jogunk fejlődése szempontjából vészesnek és helytelennek tartotta, és aki ebből a veszedelemből nem látott más kifelé és más felfelé vezető utat, mint a ma néha merőben egy letűnt kor fossilis és eltakarítandó maradványának tartott 1894:XXXI. t.-cikk megalkotását és életbelépését. Grosschmid az 1894:XXXI. t.-cikk általános indokolásának a bevezetését, amelyet Szilágyi Dezső saját tollából származónak jelez, mindenben a magáévá tette. (V. ö. H. T. I. k. 278. old.) Ez az indokolás pedig kiemeli, hogy a házassági törvény három alap elven épül fel. Ezek: a minden állampolgárt egyaránt kötelező egységes állami jog, az állami bíráskodás és a házasságok megkötésének kötelező polgári alakja. A törvényjavaslat indokolása kiemeli, hogy az addig érvényben volt különböző feleketi házassági jogok a házasság intézménj^ének a jogi biztonságát megren dí tett ék, ellentétes jogállapotokat létesítettek és a visszaélések egész sorozatára vezettek, amelyeket részletesen felsorol. Kiemeli még és ezt az érvét Grosschmid a H. T.-ben (I. 287. old.) dült hetükkel reprodukálja, tehát a legnagyobb súlyt ennek tulajdonítja, hogy a javaslatban foglalt reformot indokoló minden „más