Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1937 (5. évfolyam, 17-20. szám)

1937 / 19. szám - Grosschmid [Béni] és a kereskedelmi jog

349 pusztán a nyereségjutalék meghatározása végett történt, helyettesíthető dolgok esetében is elegendő nézetem szerint a vélelem megdöntésére. A kérdés mégis azért érdemel figyelmet, mert élénken világít rá a két nagy tudós gondolkozásmódjának eltérésére. Nagy Ferenc67) szerint abszurdum nemcsak az, ha a rendelkezést vagylagosan, vagyis úgy alkalmazzuk, hogy az elhasználható, de nem helyettesíthető, valamint a nem elhasználható, de nem is helyettesíthető dolgok mindkét rendelkezés alá essenek, hanem az is, ha az első szabályt csak a helyettesíthető és elhasználható, a másodikat pedig csak a nem helyettesíthető, de nem is elhasználható dolgokra alkalmaznánk. Ebben az esetben ugyanis épen azok az esetek, amelyek az előbbi megoldás mellett mindkét rendelkezés alá esnének, a törvény szabályozása alól egészen kiesnének, vagyis ezek a dolgok nem mennének át a társaság tulajdonába. Ez a magyarázat ellenkezik a törvény roíío-jával, mert az elhasználható dolgoknak át kell menni a társaság tulajdonába, különben a társaság nem is veheti azoknak hasznát. Azt viszont Nagy Ferenc rationálisnak tartja, hogy a nem elhasználható dolgok — még ha helyettesíthetők is — csak a második szabály alá essenek. Ez alapon a törvényszövegből a „helyettesíthető" és „nem helyettesíthető" kifejezéseket egyszerűen kihagyja, aminek igazolására külföldi kódexekre is hivatkozik.68) Grosschmid figyelmét elsősorban az az érdekesség köti le, hogy a Kt. 69. §-ában a helyettesíthetőséghez dologjogi következmény (a társaság tulajdonába átmenetel) fűződik és ez az érdekesség arra indítja, hogy bár a Nagy Ferenc magyarázata ellen egyébként nem lenne kifogása, vagyis nem látna bajt abban, ha a törvényben a Nagy Ferenc által kihagyott szavak nem szerepelnének, próbát tesz a törvénnyel „nem lehetne-e az ő értelmét nyélbeütni anélkül, hogy a törvény szövegét ily cassatorius módon kivégezzük". A ratio legis szempontjából vett érvre evégből ellenérvül a természetüknél fogva elhasználhatatlan, de a Mt. szellemében ma már törvénynél fogva elhasználhatónak teknitett dolgokat hozza fel példaképen. Ha a vaskereskedő lép társaságra olyannal, aki pénzt hoz, a vasáruknak át kell menniök a társaság tulajdonába. 67) I. h. 8. kiad. 54. §. III. és 8. j. 68) Bozóky a szövegben a törvényt szószerint adja, a jegyzetben utal Nagy Ferenc álláspontjára, anélkül, hogy maga állást foglalna és megjegyzi: „A megkülönböztetés a római jogból van átvéve." (I. m. I. k. 397. és köv. 1.) Kuncz — a római jogra utalás nélkül — ugyanígy jár el. (I. m. I. k. 327. 1.)