Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1937 (5. évfolyam, 17-20. szám)

1937 / 19. szám - Grosschmid [Béni] és a kereskedelmi jog

350 „Mert hogyan fogjon hozzá vélök a társaság az üzlethez, ha azokat eladnia nem szabad? E plausibilitás szinte odáig megy, hogy nem kisebb, mint abban az esetben, ha fűszerről, szóval elhasználható árukról van szó. T. i. a ratio legis kérdése itt nem azon fordul, mit csinál azzal a portékával az, aki majdan megveszi. Hanem: mi céljuk lehet véle a feleknek, akik társasággá egyesülnek." Az idegen törvényhozásokra hivatkozást Grosschmid a német ptk. 706. §-ára utalással erőtleníti meg, az ex absurdo ellenvetés élét pedig a törvény oly értelmezésével veszi el, hogy a második mondat csak azokra a dolgokra vonatkozik, amelyek sem nem elhasználhatok, sem nem helyettesíthetők.69) Szabadjon hozzáfűznöm, hogy meggyőződésem szerint csak Grosschmid megoldása lehet a helyes. Az első mondat végérvényesen elintézi mind a helyettesíthető, mind az elhasználható dolgok sorsát. Az időben utána következő mondat számára meg oldandó feladatként logice már csak a residuum maradhat. A Grosschmid értelmezését fogadja el mind az AHGB. 91. cikkével kapcsolatosan kialakult osztrák felfogás,70) mind pedig a Bgb. 707. §-ára vonatkozó német álláspont,71) amit talán a német szöveg mellett valamivel könnyebb is lefejteni. Polgári törvénykönyvünk első szövege is okult az „abszurdumon" és a második mondatban „a nem helyettesíthető és az elhasználhatatlan dolgokról" szól. Az indokolás készítője még okosabb volt, mert a felesleges „az"-t elhagyva „nem helyettesíthető és elhasználhatatlant" mond.72) Csodálatos módon a kodifikáció későbbi folyamatában a kérdés ismét feledésbe merült és a Mt. 1662. §-ában is az „absurdum" szerepel. 4. Számos vonatkozásban világítja meg Grosschmid a társaság feloszlásával kapcsolatos kérdéseket. „Ember nem lehet eleven és megholt is egyszerre. A fizikai létnek és nem létnek nincsenek fokozatai. De már ez a jogi személyeknél nem így van. A feloszlott közkereseti társaság alanyiságát azutánra is meg69) Fej. I. k. 576. és köv. 1. 70) „Hiebei ist zu beachten, dass in den Worten „verbrauchbar oder vertretbar" das Wörtchen „oder" in disjunktivem Sinne, in den Worten „unverbrauchbar oder unvertretbar" in konjunktivem Sinne zu verstehen ist." — Síaub—Pisco: id. Komm. I. 1. k. 409. 1. 71) ,,Werden Sachen oder Rechte eingebracht, so ist das entweder so möglich, dass das Eigentum davon, oder dass nur der Gebrauch übertragen wird. Jenes ist bei vertretbaren oder verbrauchbaren Sachen, besonders Geld, anzunehmen.. . bei anderen nur dann, wenn .. . usw." Leonhard: Besonderes Schuldrecht. 278. 1. 72j Indokolás IV. kötet 482. 1.