Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1937 (5. évfolyam, 17-20. szám)

1937 / 19. szám - Grosschmid [Béni] és a kereskedelmi jog

327 tert: Tóth Lajos egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Ha a kegyetlen végzet rendelése ebben meg nem akadályozza, talán e percben ő állana a helyemen. Tóth Lajos, a mester hűséges tanítványa és minden fenntartás nélküli követője volt az, aki engem a magánjogi tudományos munka mezejére bevezetett s a magántanári gradussal feldíszítésre érdemesnek tartott. Ugy éreztem tehát, helyénvaló az előadássorozat folytonosságának biztosítása érdekében az ő nevében helytállanom. Remélem, hogy az elmondottakra figyelemmel a Magister is meg fogja nekem bocsátani, hogy sok nálam kiválóbb közvetlen tanítványánál korábban szólalok meg, hiszen a családi körben is sokszor tapasztalt jelenség, hogy a nagyszülő elnézőbb és türelmesebb az unokájával, mint a szülő a gyermekével szemben. Ezt a fokozott elnézést és türelmet kérem én az igen tisztelt teljesüléstől is. II. Az elhatárolás problémája. A kereskedő és meghatalmazottjai. Grosschmid minden egyes megállapítása lényegileg a jogrendszer egészének szemléletéből levont következtetés. Semmi sem természetesebb tehát, mint az, hogy fejtegetéseiben a legterjedelmesebb polgári anyagijogi törvényünknek, a kereskedelmi törvénynek csaknem olyan jelentős szerep jut, mint az osztrák ptk. nek. Magyarázata ennek különösen az is, hogy az 1883. évi programmá academicumából kitűnően a kereskedelmi jog tanítása tanári működésének első feladatai közé tartozott. Csakhogy a kereskedelmi jognak Grosschmid műveiben betöltött szerepe körülbelül olyan, mint amilyen szerepe van egy nagy orkeszterben a csellónak. Valóban a Fejezetek átlapozása során az avatatlannak is fel kell ismernie, hogy a kereskedelmi törvény szólama más joganyagokkal együttesen mindenütt megszólal, ahol erre alkalom nyílik, gyakran emelkedve ki a koncertáló hangszer szerepkörébe. Sőt mind a Fejezetekben, mind az azon kívül megjelent dolgozatokban találunk egyenesen kereskedelmi jogi tárgyú fejtegetéseket is. Ennek azután az a természetes következménye, hogy a Mester sokszor találja magát szemben a testvértudományt művelő nagy kortársával. Nagy Ferenccel. Érdekes ezeket a találkozásokat megfigyelni. Grosschmid, aki a tudomány kérdéseiben nem ismer kíméletet és a törvényszövegek hibáiról, a tudományos fejtegetések tévedéseiről tartózkodás nélkül távolítja el a tetszetős okoskodásokból megszőtt leplet, a kereskedelmi jog atyamesteréhez, mint egy másik tudományvilág egyenértékűnek elismert