Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1937 (5. évfolyam, 17-20. szám)

1937 / 18. szám - A "negatív" részvényjogi reform. [Elhangzott a Magyar Jogászegylet Hiteljogi szakosztályának 1937. március 16-i ülésén.]

252 Ennek a bizonysága az a reakció, amit a gazdasági életben a részvényjogi bírói gyakorlat egy-egy erősebb fordulata kivált. Ebhez képest úgy vélem, hogy, ha a részvénytársasági jog reformjának a szükségességét nem is ismerik el, akkor is maguknak a gazdasági köröknek kellene sürgetni a részvényjog kodifikálását, vagyis a fennálló jog tételeinek új törvény egységes és világos rendszerébe összefoglalását. A részvényjog speciális magyar problémája azonban, amellyel elsősorban kívánok foglalkozni éppen az, vájjon mi a magyarázata annak, hogy ugyanakkor, amikor a háború óta az új részvénytörvények alkotása európaszerte bekövetkezett, amikor a nagyarányú írott jogszabályok alkotásától egyébként idegenkedő szigetország is végrehajtotta a maga részvényjogi kodifikációját, nálunk annyi sok jószándékú elindulás immár húsz év óta jóformán az első lépéseknél megfeneklik. Kétségtelen, hogy ennek a jelenségnek nem egyetlen oka van, de az is kétségtelen, hogy az okot nem lehet a kiváló törvényelőkészítő apparátusunk tehetetlenségében, vagy az azzal szemben megnyilatkozó bizalmatlanságban keresni. Az okok leglényegesebbjét két, a kérdésben vezérszerepre hivatott tényező felfogásának érdekes, véletlen találkozásában látom. Mindénesetre egyik lényeges Ok a polgári jogi kodifikálással szemben éppen a jogászvilág legkiemelkedőbb tényezői részéről megnyilatkozó idegenkedés. Ez az idegenkedés akasztotta meg a Magánjogi Törvénykönyv útját, ez okozta, hogy a nemzetközi egységes váltójog és csekkjog becikkelyezése és az új váltó- és csek'ktörvény megalkotás elmaradt, sőt a törvényhozásnak az 1927:X*. t.-c. 13. §-ában foglalt egyenes utasítása ellenére a biztosítási jog egész rendszerének szabályozásáról szóló törvényjavaslat sem került tárgyalás alá és az HKU:XXIV. törvénycikkel már hecikkelyezett római szerzői jogi egyezmény konzekvenciáit sem vontuk le a szerzői jog új kodifikálásával. A kodifikáció kiváló ellenzői a maguk nagy szellemi erejének birtokában nem érzik a kodifikálatlan jog hátrányait, söt gyönyörűséget, igazi logikai örömet találnak abban, amikor valamely kérdés művészi megoldását a judikatura egész tengerének áttanulmányozása során kell megtalálniok. Azok, akik az ilyen felsőbbrendű szellemi munkához vannak szokva, a kodifikálatlan jog állapotát hajlandók az ideális állapotnak tekinteni. Természetes, hogy éppen a mindenki által elismert kiválóságuknál fogva az állásfoglalásuk döntő súllyal esik a latba. A kodifikációval szemben ilyen alapon megnyilatkozó idegenkedés azonban nélkülözi a gyengékkel és főként a jogtudomány neofitáival szembeni megértést. Ez utóbbiaknak az életben való érvényesülését és számukra a jognak a megtanulását bizonyára lényegesen megkönnyítené, ha a jog minél szélesebb területén írott jog szolgálhatna a szilárd kiindulási alapjukul.