Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1937 (5. évfolyam, 17-20. szám)

1937 / 17. szám - Grosschmid [Béni] és a családjog. [Előadás a Magyar Jogászegylet 1936. évi november hó 9. napján tartott teljes ülésén]

9 magam részéről azl nagyjából helyeslem —, talán nem vagyunk túlságosan őszinték, ha nem valljuk be, hogy a házassági életközösség helyreállítására irányuló kérvény szigorú, mikroszkopikus vizsgálatával, e kérvény akár sikeres, akár sikertelen beadásának családjogi rendelkezésként való felfogásával, a 406— 4()<S.. valamint a 726. és 727. számú elvi határozatokban foglalt elveknek a házasságok fenntartását célzó, szigorú alkalmazásával, végül a kétoldalú vétkességnek az összes, a házasság felbon.tása iránti perekben való fokozott figyelembevételével, amely már-már odáig terjed, hogy a házassági törvény 81. §-át teljesen a háttérbe szorítja, oda jutottunk, hogy a H. T. 77. §-ában szabályozott házassági felbontási ok lassanként a parancsoló bontó okok világából észrevehetően már a fakultatív felbontási okok területe felé tolódott át. Ezzel pedig az 1894:XXXI. t.-cikk kódexi jellege — ismét még Grosschmid észleletének az irányában, de azon itt is íúlmenőleg az eljegyzés, a putativitás és a házasságkötés hibáira vonatkozó törvényes szabályozásán felül a házasságok felbontásának a tényállásaira vonatkozó részében is kissé meglazult. II. Térjünk át a házassági vagyonjogra! Zlinszky Imre az elismerésének akkor a tetőpontján volt Magánjoga (V. kiadás, 1894., 613. és következő oldalain) még igen nehéz problémának érezte, vájjon mit tekintsünk közszerzeménynek, mindazt a vagyont-e, „amely a házasság alatt szereztetett, avagy pedig csak azt, amely a házasság alatt és annak előtte is szereztetett, de az apai és anyai ágról hárult vagyon értékét felülmúlja?" Mellékes, hogy Zlinszkynek az erre a kérdésre adott válasza helyes-e? Nézetem szerint ugyan nem is helyes. De a közszerzeményi jogszabályok tekintetében akkor úgy az elméletben, mint a gyakorlatban egyaránt uralkodott zavarra jellemző, hogy Zlinszky szerint „lehetetlen azon fogalommeghatározásra nem jutnunk, hogy a közszerzemény azon vagyonérték, amely a házasság előtt megvolt, vagy a házasság tartama alatt az apai vagy anyai ágról került vagyonértéket felülmúlja". Zlinszky szerint tehát még a közszerzemény fogalommeghatározása is csakis örökjogi keretben és örökjogi alapon lehetséges. A gyakorlat pedig 1889-ben, vagyis a 41. számú teljes ülési határozat hozatalakor nem csupán ezt tartja a magyar jogtudomány, hogy úgy mondjuk hivatalos felfogásának, de maga is csak ennek a szegletéből lát neki a közszerzemény házasság ciintti megosztása és biztosítása kérdésének a megoldásához.