Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1937 (5. évfolyam, 17-20. szám)

1937 / 18. szám - A "negatív" részvényjogi reform. [Elhangzott a Magyar Jogászegylet Hiteljogi szakosztályának 1937. március 16-i ülésén.]

251 A „NEGATÍV RÉSZVÉNYJOGI REFORM. írta és a Magyar Jogászegylet Hileljogi szakosztályának IU37. március hó 1(>. napján tartott ülésében előadta: L)r. Nizsalovszky Endre . egyetemi tanár. I. A magyar rcszvényjogi kodifikáció akadályai. Amikor a festőművészet egy Rafael művészetében, a zeneköltés egy Beethoven csodálatos alkotásaiban bizonyos alapelgondolások szempontjából a tökéletesség azelőtt elérhetetlennek látszó magasságába emelkedett, a művészet továbbfejlődésének útja csak úgy nyílhatott meg, hogy azok a későbbiek, akik a legnagyobbak epigonjainak szerepével nem akarták beérni, valami új vezérgondolatnak a megvalósítását tűzték ki feladatukul, hogy még feltöretlen utakon haladva új fejezetet nyissanak a fejlődés történetében. Valami hasonló, bár lényegesen szerényebb célkitűzés indít engem is az alábbiak kifejtésére. A Kunc: Ödön első részvényjogi reformtervezetének két évtizedes fordulóján az eddig felmerült és sokszor tárgyalt részvényjogi reformgondolatok egyikének vagy másikának tekintetében újból állástfoglalni ma már Magyarországon — és különösen a Jogászegylet hitel jogi szakosztályában — semmivel sem jelent többet, mint baglyot vinni Athénbe. Szerény felszólalásomban természetesen nem erre akarok törekedni, hanem kiindulási pontul egy valóban speciális magyar részvényjogi problémát szeretnék választani, amivel tudtommal eddig még nem igen néztünk szembe, de amely napról-napra inkább megérdemli a vele való foglalkozást. Nell-Bruuning a Maculay újzeelandi emberének feltámasztásával sokkal találóbb képel adhatott volna a magyar, mint a német részvényjogról. Az az ember, aki a Kt. első részének X. fejezetét elolvassa, nemcsak az élő magyar részvénytársaságról nem tud magának tiszta képet alkotni, hanem az élő magyar részvényjogról sem, A Kt. alkotói a kereskedelmi jogot kodifikálni akarták és a törvényhozás a Kt. törvénybeiktatásával határozottan elismerte annak a szükségességét, hogy a kereskedelmi élet speciális igényeit kodifikált jog elégítse ki, amely a forgalmi élet biztonságát teljes mértékben szolgálja. Ennek a törvényhozói intenciónak a megvalósulásától azonban az eltelt hatvan esztendő alatt igen messzire eltávolodtunk és nem sok túlzás kellene annak a megállapításához, hogy ma már a részvényjogunk — legalább jelentős részében — nem irott jog. Alig férhet kétség viszont ahhoz, hogy, ha a halvan év alatt sok minden megváltozott is, a kereskedelmi életnek a kodifikált joghoz fűződő biztonsági érdeke változatlanul maradt.