Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1935 (3. évfolyam, 9-12. szám)

1935 / 9. szám - Tartozások csökkentése, mint válságjogi követelmény? [Előadás a Magyar Jogászegylet magánjogi szakosztályának 1934. évi november hó 24. napján tartott ülésén]

65 De párhuzamosan ezzel a rendeleti jogalkotással, amely csak egyes parcelláit érintette a magánjognak, jelentkezik a bírói gyakorlatban sok más tt'uen is az a probléma — és ez a tulajdonképpeni témáim - hogy lehet-e vájjon a válság következtében szerződésekel módosítani és különösen lehet-e már létrejött pengőtartozások tőkéjét csökkenteni? Az, hogy a probléma konkrét perekben vetődik fel, már involválja, hogy csupán a hitelező terhére való csökkentésről lehet szó, mert hiszen a bíróságnak, ha mérsékli a tartozást, nincs meg az a lehetősége, mint a tör vényhozásnak és a kormányzatnak, hogy más fedezetei nyújtson a hitelező kártalanítására. Ennyiben a judikatura számára lehetséges megoldás fokozatilag túlmegy a rendeletekben eszközölt mérsékléseken.* l)e túlmegy a judikaturában felmerült probléma a rendeleti szabályozás körén terjedelmileg is. Nem csupán — eo ipso — más magánjogi parcellákon mozog a rendeletektől független tárgyú ítélkezés, hanem egyre szélesebb mezőkön is, úgy hogy azt hiszem, rövidesen a vagyonjog egész területén fel fog vetődni a probléma, amely ma még csak bizonyos jogcímek koré ben aktuális. Természetesen a problémát nem a bíróság veti fel, hanem a védekező adósok, akik közt — s egyben képviselőik közt —• egyre nagyobb hullámgyűrüket von ez a védekezés egyrészt az idő haladásával, másrészt azon eseteknek döntvénytárilag ismeretessé váltával, amelyekben a hasonló védekezés már bizonyos sikert ért el. Nem is azt mondom, hogy közeledik az idő, amelyikben a bíróságok ennek a védekezésnek a vagyonjog összes fejezeteiben helyt fognak adni, csupán azl, hogy rövidesen kénytelenek lesznek vele az egész területen foglalkozni. A probléma körét ugyanis nem merítik ki azok a jogviszonyok, amelyekben a bíróság s különösen a Kúria már helytadott a leszállítási kívánalomnak, hanem figyelembeveendők azok a jogcímek is, amelyeknél azt eddig nem engedte érvényre jutni. Figyelembe kell vennünk, hogy az alsóbb bíróságok máris lényegesen nagyobb körben mérsékeltek tartozásokat, mint a Kúria és hogy az adósok (mint sokfelől bálijuk) még sokkal nagyobb körben érvelnek a leszállítás irányában, mint az alsóbíróságok akceptálták. Világos, hogy nem már kiérett, hanem haladó problémáról van szó. Ugyanezt a halakéit a (helyiség ibérek leszállításáról: mely utóbbi téma nálunk teljesen a bíróságokra maradt. 6 Értve csupán azt az esetet, ahol az adósnak már csak fizetnie kell, inert a hitelező a maga részéről pl. már előbb teljesített stb. — Ellenben ahol huzamos szerződésben mérsékli a judikatura a pénzadós terhét, ott esik ugyanúgy intézkedik, mint a huzamos szerződésekre vonatkozó rendeletek. Pl. a mezőgazdasági haszonbért rendeleti alapon lehet leszállítani, az üzletbér leszállítását pedig enélkül eszközli a bírói gyakorlat. 5