Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1935 (3. évfolyam, 9-12. szám)

1935 / 9. szám - Tartozások csökkentése, mint válságjogi követelmény? [Előadás a Magyar Jogászegylet magánjogi szakosztályának 1934. évi november hó 24. napján tartott ülésén]

64 A külföldi veszélyekkel szemben védekező válságjogi berendezkedés árnyékában csak lassacskán, aránylag kisebb körben és erővel kezdett jelentkezni a lisztára bélfödi adósvédelmi jogalkotásain Adóst védeni leliet közvetve: a perlés, végrehajtás általános nehezítésével, — lehet időlegesen: halasztással, — lehel közvetlenül, de mégis mellékponton: a kamatteher csökkentésével."/b — végül lehet centrálisán: a tartozás tőkéjének csökkentésével, — ami történhetik a hitelező kára nélkül is, ha t i. más (pl. a köz) vállalja át. vagy kifizeti mindjárt a vonatkozó tartozásrészt. — de történhetik egyenesen a hitelező terhére is, ha a jog egyszerűen leszállítja a tartozás tőkéjét. A válság jogi beavatkozási lehetőségeknek ebből a gradációjából rendeleteink általánosságban is, de főleg a mezőgazdáknak túladósodott s leginkább segíteni óhajtott rétegei javára is igénybevették ugyan az elsőkül említett kisebb fokozatokat, de a végső eszközhöz: a hitelező terhére való követeléscsökkentéshez (amilyen pl. az ismeretes román agrárrendezés) nem folyamodtak.5 Fellépnek a jelzett könnyítések már 1931 őszén (különösen az 5610/1931. M. E. sz. r.-ben: kamatkorlátozás, árverés-elhalasztás, fedezeti elv stb.), és tág köri" épülnek ki, gazdamoratórinmként, 1933 őszére (14.000/1933. M. E.: kamatcsökkentés, védett birtok, bizonyos kamat- és tökeátvállalások az állami alapokra stb.). Mellőzöm ezeknek s az egyéb hasonló irányú rendeleteknek a részleteit. De külön kiemelésre szorul a mezőgazd. haszonbérek bírói megállapításának — praktice tehát: a válság miatti leszállításának — a lehetőségét nyújtó, 1932 elejéről kelt rendelet (1400/1932. M. E.). Ezen a téren ugyan már a korábbi válság óta, 1923-ból maradt rendeletünk (6140. 1923. M. E.), — de annyi év, a közbeeső szanálás, és gazdaságilag normálisnak látszó idők után kétségessé vált.4 alkalmazható-e áz még, úgy, hogy az új válságban ezért is, s az újabb tényekhez leendő közeledés végett is új rendelet kellett. Ugyancsak külön említést igénvei magánjogi szempontból az aránylag későn: csak 1933 tavaszán kelt (4600/1933. M. E.) rendelet, amely bizonyos szolgálali illetmények és nyugdíjak csökkentésére, esetleg a huzamos szolgálati szerződések megszüntetésére adott lehetőséget;5 2/a) V. ö. a budapesti Ügyvédi Kamara jelen lesét 1932 röl, 85. lent. 86. fent. 2/b) P. J 1934. 184. Varga T. adatai. 3 Holott vannak ilyirányú kívánságok — igen érdekes pl. Rakovszky Menyhért: „Devalorizáció" (Magyar Szemle, 1932 január). — s ezenkívül vannak, ugyanazon praktikus cél érdekében, inflációt kíváné)k is 4 V. ö. Szilágyi Arthur Károly: A haszonbérvalorizációs rendelet törvényessége és hatályossága. 1931. (A Polg. Jog könyvtára, 11. füzet.) 5 Németország, amelynek krízise 1931 nyara óta előtte jár a miénknek, a magasabb szolgálati illetmények csökkentése tárgyában már 1931 okt. 6-án Notverordnungot adott ki. — 1931 dec. 8-án pedig német Notverordnung