Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1935 (3. évfolyam, 9-12. szám)

1935 / 9. szám - Tartozások csökkentése, mint válságjogi követelmény? [Előadás a Magyar Jogászegylet magánjogi szakosztályának 1934. évi november hó 24. napján tartott ülésén]

63! TARTOZÁSOK CSÖKKENTÉSE, MINT VÁLSÁGJOGI KÖVETELMÉNY? Irta és a Magyar Jogészegylet magánjogi szakosztályának 1934. évi november hó 24. napján tartott ülésén élőadta: űr. BLAU GYÖRGY ügyvéd. I. 1931 első telében, habár a gazdasági s főleg a mezőgazdasági dekonjunktúra már jóideje tartott és súlvosbodóban volt, általában még nem néztük és nem neveztük a helyzetet ,,válság"-nak és nem gondoltunk arra, hogy a magánjog területén különleges válságjogi szabályok ostromállapota válhatnék indokolttá 1931 eleje táján még teljes joggal hangsúlyozta a Kúria ítélkezése,1 hogy ,,a pengőérték szilárd pénzérték"; a külfölddel és a külföldi valutákban való pénzforgalmunk teljesen szabad volt; a valorizációs ügyeket, melyeknek száma érezhetően fogyott, a mult likvidációs masszájához tartozóknak tudtuk; a devaloi izációs gondolat fantasztikus ködképként hatott s nem mint a jövő zenéje; a pénztartozások tekintetében zavartalan volt a klasszikus jogelvek uralma és gyakorlatilag egyaránt be nem következhetőnek tartottuk akár azt, hogy bármely 100 pengőben keletkezett adósságot de jure 100 pengőnél többel kelljen, — akár azt, hogy 100 pengőnél kevesebbel lehessen kifizetni. Azt, hogy ismét ,,válság"-ban vagyunk, köztudattá az 1931 július 14-iki 'bankzárlat tette (4000/1931. M. E. sz. r ), amelyet rövidesen követtek a devizaforgalmi, általában pénzkülforgalmi korlátozások (4500/1931. M. E.), majd az év vége felé a transzfermoratórium (6900/1931. M. E.). Ezeket nem azért említem, mintha ezúttal tárgyalni óhajtanám, hanem csak annak jellemzésére, hogy ez az új válság, amelyben ma is benne vagyunk, első megjelenésében inkább csak nemzetközi (gazdasági) természetűnek tünt fel. amely nem érinti a tisztára belföldi jogéletet és nem hathat ki a magyar adósnak magyar hitelezővel szemben fennálló pénztartozásaira. Az ilyen tisztára belföldi jogviszonyokra a válság alkotásai közül csupán az aranypengőrendszer (4560/1931. M. E. stb.) célzott, amelyet azonban ezúttal szintén nem szükséges részletesebben tárgyalnunk;2 elég, ha a rendszer végső effektusát vesszük majd a maga helyén figyelembe. 1 C. VI. 291/1930., 1931. III. 13: A pengőérték szilárd pénzérték, átértékelése tárgytalan, nincs is oly jogszabály, melynek alapján pengőtartoz ist átértékelni lehetne. (Közzétéve: JH. 1931. 375.) 2 V. ö. Szerző, Gondolatsor az aranypengőről, .Iá. 1931. 421. skk.