Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1935 (3. évfolyam, 9-12. szám)

1935 / 9. szám - Részvénytársaság igazgatósági tagjainak felelőssége. [Előadás a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának 1934. évi május hó 4. napján tartott ülésén]

61 feladatkörébe tartozó teendők elvégzésével mást bíz meg, mindenesetre szóvá kell tennem a Hein István úr cikkének azt a téves beállítását, hogy szerinte az igazgatósági tagnak a megbízottak útján is ellátható tevékenységi körben az egyedüli kötelessége a megbízott személyének megfelelő megválasztása. Nem áll, hogy ha nincs culpa in eligendo, akkor a megbízó részéről már a felelősség is ki van zárva, mert a Mt.-nek a bírói gyakorlat által magáévá tett 1721. >?-a a szükséges felügyelet és utasításadás körében is a kellő gondosságot kívánja meg. Az általános magánjogi elveknek is megfelel tehát, amikor a bírói gyakorlat a Kt. 193. §-át ugy értelmezi, hogy az nem menti fel az igazgatóság tagjait a hivatalos meghatalmazottak és hivatalnokok feletti felügyelet kötelessége alól. 4. De ha az igazgatóság tagjának az ügyintézés ama körében, amelyet meghatalmazottak és hivatalnokok útján is lehet végeztetni, módjában áll a felelősségét a mondott értelemben transformálni. semmi akadálya sem lehet annak sem, hogy az igazgatóság tagjai épen az igazgatóság kebeléből jelöljék ki azt a szűkebb csoportot, amely az ügyeket mint végrehajtó bizottság közvetlenebbül intézi és ezzel a maguk felelősségét a mondott értelemben szintén az ellenőrzés elmulasztásának esetére korlátozzák. Mint a Kuncz Ödön tervezetében foglalt ilyen irányú rendelkezések anticipálását épen ezért örömmel üdvözlöm a Kúria gyakorlatának az igazgatósági tagok különböző csoportjai közt különbséget tevő azt a fordulatát, amelyről épen az igen tisztelt előadó úr a Kereskedelmi Jog f. évi 2. számában számolt be. 5. Zahn-nak az előadó úr által ismertetett munkáját még nem állott módomban megismerni, de az új számos irányzat eszmemenetének ismeretében nem lep meg a többségi elven felépülő közgyűlés háttérbe szorításának és a korlátlan hatalmú vezetőnek a gondolata. Ez az elv nincs is feltétlenül ellentétben a kereskedelmi társaságok elvi alapjaival. Nem szólva a betéti és a csendes társaságról, a részvénytársasági forma keretében is csak későbbi fejlemény a részvényeseknek az ügyintézésben való hozzászólási joga. Ez még későbbi fejlemény a holland—keletindiai társaságnál, mint az, hogy a Besvindhebherek vezetése alatt álló társaságok a nagy társaságban felolvadtak. Egy lényeges szempont azonban mégis kizárja, hogy a meglévő társaságokat a Führerprinzipnek megfelelő alkulatokká lehessen átváltoztatni. Lehetséges nevezetesen — mint ahogy az Amerikai Egyesült Államokban rendszerint így is van — hogy a részvényes a maga tőkéjét a személyes bizalomtól áthatva bocsátja a vállalat vezetőjének a rendelkezésére az előre körvonalazott és rentábilisnak ítélt vállalat céljára. Lehetséges, hogy a részvényes a mondott •okokból már eleve nem is tart igényt széleskörű közgyűlési jo-