Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1935 (3. évfolyam, 9-12. szám)

1935 / 9. szám - Részvénytársaság igazgatósági tagjainak felelőssége. [Előadás a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának 1934. évi május hó 4. napján tartott ülésén]

<>0 érintett néhány kérdés megvilágításához egy-két megjegyzéssel hozzájáruljak. 1. Ami mindenekelőtt azt a jogpolitikai kérdést illeti, hogy a részvényjog körében egyre szélesebb keretek közt jelentkező kontroverz kérdések szükségessé teszik-e a törvényhozás megnyilatkozását, vagy a jogfejlődés útja továbbra is a bírói „esendes revízió" maradjon, teljes meggyőződéssel a kodifikációt sürgető álláspontot teszem magamévá. Nem azért, mintha nem adóznám a legnagyobb elismeréssel a bírói gyakorlat eddigi eredményei irányában, hiszen csak legutóbb is a részvénytársasági igazgatóság tagjainak felelőssége kérdésében épen az igen tisztelt előadó úr a kereskedelmi jog februári számában egy igen figyelemre méltó fordulatról számolt be, hanem azért, mert a bírói revíziót túlságosan drágának tartom. Ez az út sokszor olyan jogerős bírói ítéleteken vezet keresztül, amelyekről utóbb maga a legfelsőbb bíróság ismeri el, hogy nem feleltek meg az anyagi igazságnak, s a marasztalt fél azok súlya alatt menthetetlenül elvérzik. 2. Ha a törvényhozás az igazgatósági tagok felelősségének kérdéséhez hozzászólna, kétségtelenül nem merülhetne fel többé vita abban a kérdésben, vájjon minő gondosságra van az igazgatósági tag kötelezve és hogy ez a gondosság a rendes kereskedő gondossága-e? Hiszen — nem szólva a küföldi jogszabályokról és a belföldi tervezetekről — az 1930:V. t. e. 59. $-a világosan mutatja a törvényhozás várható álláspontját, amikor az individualisztikus alak felé hajló korlátolt felelősségű társaság ügyvezetőitől is a rendes kereskedő gondosságát kívánja meg. Kzzel a bírói gyakorlatban is elfogadott gondossági mértékkel szemben még inkább tartanám védhetőnek a eustodiáért való fokozott felelősség megállapítását, hiszen a részvénytársaság a vagyonát az igazgatóság sáfárkodására bízza, mint a gondatlansági mértéknek a közkereseti társaságnál a személyes, kölcsönös bizalom alapján megállapított diligentia quam suis alkalmazását. A Hein István által vitatott és az előadó úr által támadott az a megoldás viszont, hogy a rendes családapa gondosságára nem az igazgatósági tag van kötelezve, nézetem szerint korántsem olyan veszélyes, mint amilyennek első pillanatra látszik. Azt az általános magánjogból ismert rendes esaládapát sem szabad ugyanis valami Pató Pál-szerű figurának képzelni, hanem olyan valakinek, aki az élet minden körülményei közt a körülményeknek megfelelő gondosságot fejti ki. Valójában a rendes kereskedő sem különbözhetik sokban attól a rendes családapától, aki kereskedelmi üzletet vezet. A rendes kereskedő gondossága végelemzésben a rendes családapa gondosságának a kereskedelem körére vonatkoztatott konkretizálása. 3. Ami mármost azt a kérdést illeti, hogy az igazgatóság tagja a felelősségét mennyiben háríthatja el azzal, hogy bizonyos az ő