Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1935 (3. évfolyam, 9-12. szám)

1935 / 9. szám - A nyugdíjvalorizáció hatásai. [Előadás a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának 1934. évi december hó 1. napján tartott ülésén]

26 pendant tisztviselőt felfedezni, akkor azt kell keresnünk, ho az igén>rjogosult a saját fizetési és előlépési viszonyai alapján mekkora fizetést élvezett volna, ha ugyanennyi szolgálat után nyugdíjazáskor] állásában és munkakörében nem ma, hanem 1914-ben meni volna nyugdíjba? Ez a számítás azonban feltételezné a kiindulási aranykorona-alapot. T. i., hogy mennyi volt a kezdőíizelése aranyban és milyen aranykorona előlépésben részesüli volna 1914-ig! De ez a szerencsétlen ember sohasem kapott aranykoronafizetést. Nála a rossz korona hátrányait előbb 1 izelésemeléssel, ulól>l> a nyugdíjba be nem számítható segélyekkel és pótlékokkal ellensúlyozták. Hol kezdjük tehát az átszámítást? Az így támadt kétség pedig feltartóztathatatlanul sodorja a jogász gondolkozását a másik útra, t. i. a 4. §. 3. és 4. bekezdésének analóg alkalmazására. Vagyis a kezdőfizetés és ;i további előlépések eredményeit át kellene számítani a 3. §. 4. bekezdésében az időközi befizetésekre megállapított módon az 1914. évi értékre. A 93.736/1926. P. M. számú átszámítási rendelet 5. §-a szerint az átszámítási táblázatnak azt a tételét kell alkalmazni, amely az első nyugdíjszabályzat megalkotásának vagy a szerződés megkötésének napjára van meghatározva. Ha ezt a szabályt analógia útján alkalmazzuk, és a kezdő törzsfizetést és annak minden emelkedését átszámítjuk az első alkalmazás, illetőleg a mindenkori előlépés időpont járól az 1914. évi értékre, akkor nyugdíj fejében olyan parányi összegek jönnek ki, hogy azokra nem is jó gondolni. Pl. alkalmazták a tisztviselőt 1920. januárban havi 500 korona törzsfizetéssel. Törzsi'izeíése 1922. januárban 1000 koronára, 1924. januárban 10.000 koronára emelkedett, a többit pótlékul kapta. Nyugdíjazzák 1934 január ban, ekkor a törzsfizetése havi 400 pengő. Szolgálati ideje 14 év, nyugdíja a beszámítható illetményeknek 48%-a. a társaság arányszáma 30%. Az 1920. januári 500 korona ért 13.49 aranykoronát, az 1922. évi januári 500 korona emelkedés ér 3.67 aranykoronát, az 1924. évi januári 9000 K emelkedés 1.14 arany koronát; ha tehát az igényjogosult 1914-ben lépett volna 14 évi szolgálat után nyugdíjba, átlag minden második évben kb. 3 aranykoronával lépett volna elő. A nyugdíjazáskori illetménye tehát kitett volna cca. 33.40 aranykoronát, ennek 48%-a 16.03 aranykorona, a nyugdíj tehát 30% arányszám mellett havi 4 p 80 fillér, de 100% arányszám mellett is csak 16 pengő 03 fillér volna, dacára annak, hogy a valóságos fizetése időközben havi 400 pengőre emelkedett. Ebben a számításban a logikai hiba az, hogy a fizetéseket ebben az időben nem a törzsfizetés alkotta, hanem a törzsfizetés, a drágasági és egyéb pótlékokkal kiegészítve. A másik hiba pedig, hogy a nyugdíjszabályzat és a T. betűje nem engedi meg, sem az