Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1935 (3. évfolyam, 9-12. szám)

1935 / 10. szám - Javíthatunk-e büntetőbírósági eljárásunkon? [Előadás a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának 1935. február 16-án tartott ülésén]

253 nem nyerhetünk. Hogy a gyorsaságnak az alapossággal való ösz­szeegyeztelése a legnehezebben megoldható feladatok közé tarto­zik, azt az is bizonyítja, hogy a külföldi államokban is ezen a ponton szenvednek hajótörést a reformkísérletek, innét indul az a meggyőződés, hogy a büntető igazságszolgáltatás nem bír meg­birkózni azokkal a feladatokkal, amelyek elé az élet forgataga állítja. Nem hallgathatjuk el. hogy a közvéleménynek ez a meg­nyilvánulása, amelyet egyesületünk kitűnő vendégelőadója, Eugen Schiffer, Deutsche Justiz c. érdekes munkájában Vertrauen­kriese-nek nevezett, nem ismeretlen abban az országban sem. amelynek igazságszolgáltatási berendezését gyakran mintaképül állítjuk fel a magunk számára is. Az angol igazságszolgáltatás - mondja az English Justice1 szerzője — nagy hírnevéből él most. 25 évi tapasztalataim a különböző bírósági kerületekben és szerteágazó érintkezésem a munkás, a bűnöző és a bűnözéshez közelálló osztályhoz eléggé meggyőztek aról, hogy a bizalom hiá­nya az igazságszolgáltatással szemben állandóan és nagymér­tékben növekszik." Büntetöigazságszolgáltatásunk jelen állapotát bírálók első­sorban is a nyomozással szemben hallatják aggályaikat. Kétség­telen, hogy a bonyolultabb bűnügyek helyes elbírálása sok eset­ben attól függ. hogy az előkészítő eljárást szakszerűen, megfon­toltan folytatták-e. A tényállás megállapításánál előfordult mu­lasztások hosszú hónapok, sőt évek multán nemcsak hogy nem pótolhatók, hanem épenséggel bizonytalanná teszik az igazság­szolgáltatás munkáját akkor, amidőn döntését évek előtt történő eseményekről valló tanúk előadására kell alapítania.. Ami az el­járás gyorsaságát illeti, az a csendőrségnél, amely pedig a közig, hatóságok, járásbíróságok és ügvészségek elé kerülő ügyek egy ­harmad részében végzi a nyomozási teendőket, szinte meglepő ütemet ért el. 119.500 feljelentés közül a tényállás a tettes kide­rítésével még a feljelentés évében megállapíttatott 1 17.700 eset­ben. A fővárosi államrendőrség működése 1933-ban sem mutat kedvezőtlen eredményt, amennyiben itt a feljelentett bűntettek 66 százalékában volt eredményes a nyomozás. ^\ rendőrség által folytatott nyomozások és ez nagyban áll a budapesti államrend­őrségre, tartam tekintetében sokszor attól függnek, hogy a kir. ügyészség mennyiben gyakorolja irányító befolyását az ily nyo­mozásokra és mennyiben ügyel arra. hogy az összes szükséges megállapítások egyszerre, tehát az iratoknak felesleges küldöz­getése nélkül megtörténjenek. Nem mutat jel arra sem. hogy az ügyek bírói elintézésének késleltetése az ügyészségeknél fennálló munkatorlódás következménye volna. 105.000 nyomozási ügy­1 Solicüor: English Justice. 1932., London.

Next

/
Oldalképek
Tartalom