Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1935 (3. évfolyam, 9-12. szám)

1935 / 10. szám - Javíthatunk-e büntetőbírósági eljárásunkon? [Előadás a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának 1935. február 16-án tartott ülésén]

252 szítés hiányosságai csak több főtárgyalás tartásával orvosolhatók. Panasz tárgya a Te.-nek az egyesbíró hatáskörét kiterjesztő rendelkezése is. Sőt, kiterjed a panasz az egyeshírói intézményre magára is, mint amely az ügyek gyors és helves elintézését nem eredményezi és gyakran — de főleg a honyolult vagyonjogi kérdéseket tárgyazó bűnügyeknél helyrehozhatatlan sérelmeket idéz elő. Fájdalmasan észlelj az ügyvédi kar a vád tanácsi felülvizsgálatnak összezsugorítását, valamint reámutat a felmentő ítéletek jelentékeny arányára a bűnösséget megállapító ítéletekkel szemben, a vádhatóságokat hibáztatva a vádemelés kérdésében elfoglalt álláspont ja miatt. V égül a felebbviteh öl szólva a jelen tés utal a fellebbezett bűnügyekben mutatkozó emelkedésre a budapesti kir. ítélőtáblánál és ezzel kapcsolatban az első és másodfokú elintézés közé ékelődő hosszú időre. Szemügyre véve a panaszokat, megállapíthatjuk, hogy azok mindegyike a büntető igazságszolgáltatás sarkalatos kérdéseivel áll kapcsolatban és így csak természetes, hogy ha akkor, amidőn tárgyilagos vizsgálat alá akarjuk venni a büntető jogszolgáltatás menetét, ezeket a panaszokat figyelmen kívül nem hagyhatjuk Bármennyire is súlyt kell helyeznünk a nemzeti sajáto>ságokia és ezekkel összefüggő jogállapotainkra, úgy gondolom, hogv midőn előadásom tárgyául annak megvitatását tűztem ki. hogy vannak-e jelentékenyebb hiányok vagy hibák a büntető ügyek intézése körül és ha igen, úgy mily eszközökkel küszöbölhetnek ki azokat, nem csupán az itthoni állapotokat, hanem a hasonló igazságügyi berendezésű külföldi államok jogállapotait, valamint az ott felmerült panaszokat és az azoknak orvoslására ajánlott vagy meg valósított intézményeket is figyelembe kell vennem K vizsgálódásaimban nagy segítségemre voltak az egyes államok kormányai által évente kiadott — tehát hiteleseknek aggálv talanul elfogadható — jelentések, különösen pedig ezeknek számszerű adatokat tartalmazó részei. Tisztában vagyok azzal, hogy a büntető igazságszolgáltatástól elvárják, hogy az gyors legyen. Azt azonban mindenki természetesnek tartja, hogy az alapos is legyen. Az a vádlott, aki ártatlansága tudatában évek során át eljárás alatt állani kénytelen, éppen olyan elégedetlen lesz az igazságszolgáltatással, mint az a sértett, aki az őt megillető elégtételt e>ak akkor tudja magának megszerezni, amikor már maga is alig emlékszik arra. hogy mért tett feljelentést. Azonban nyomban visszakívánja mindenki a régi vontatottab ütemét az eljárásnak akkor, amidőn valamely elintézéssel megelégedve nincsen és igazának érvényesülését bizonyos egyszerűsítő rendelkezések által véli akadályozottnak Mindez tehát arra mutat, hogy egyes esetekből fakadó panaszok alapján a büntető igazságszolgáltatás menetéről valóságos képet