Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1935 (3. évfolyam, 9-12. szám)

1935 / 10. szám - Igazságellenes tényezők a jogban, különös tekintettel a kereskedelmi jogra. [Előadás a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának 1935. febr. 9. napján tartott ülésén]

248 zás ugyanazt teszi, mint az analógia, mert a sokszáz tényálladéki elembői álló per tárgyát mindig bele kell helyezni magyarázat útján egy sokkal kevesebb, néha csak 3—4 tényálladéki elemből álló szabályozás keretébe. Ha pedig ez tulajdonképen minden egyes perben megtörténik, akkor nem látom akadályát annak sem, hogy az eredményes jogszabályok alkalmaztassanak a hasonszerűség elveinek segítségével oly életviszonvokra és oly cselekményekre is, amelyek a fennálló jogszabályok általános fogalmai alá első pillanatra alig tartoznak. Nincs tehát szükség a puszta igazságérzetre való hivatkozásra, mert ez nagyon labilis alap volna. Nem látom szükségét azonban annak sem, hogy a belső igazságosságot kereső irányzattal szemben nálunk a látszatvédelmi theoria győzedelmeskedjék. Nem véletlen, amit dr Tury Sándor Kornél igen tisztelt előadó úr megemlített, hogy a törvények és törvény erejével bíró rendeletek magát ezt a kifejezést, hogy „látszat" nem használják. Bizony ennek a szónak a köznyelven az az értelme, hogy nem felel meg a valóságnak és az igazságnak. Ha pedig mást akarunk a „látszat" szó alatt érteni, talán azt, amit a „Rechts—Schein" jelent a „Rechts—Sein"-nal szemben, akkor ezzel nem mondunk semmi ujat, mert nemcsak a jogban, hanem a társadalmi élet összes megnyilvánulásaiban áll az, hogy a belső tartalom nem jelent a gyakorlatban semmit, ha külsőleg nem jut kifejezésre. Az igen tisztelt előadó úr által az értékpapírforgalom és a részvényaláírás köréből felhozott példáknál meg lehet találni a kellő magyarázatot a nélkül is, hogy a „látszat" elméletet hirdetjük. Ezekben a példákban, de a jognak más nagyon fontos területén is a jogszabályozás nemcsak azért történik és elsősorban nem azért teremt rendet, mert a szembenálló magánérdekeket kívánja kielégíteni, hanem kétségtelen, hogy a jogszabályozás nem csupán az individuális világnézet alapján álló belső igazságosságot keresi, hanem szolgálja a jogszabályozás mindenekfelett a nemzeti célszerűséget, szolgálja a közérdeket. Nagyon örvendek, hogy úgy az igen tisztelt előadó úr, mint dr. Beck Salamon igen tisztelt felszólaló úr végeredményben arra alludáltak, hogy a magánjog sem áll távol a közérdektől és hogy a magánjog is végeredményben a nemzeti közületnek, a társadalmi összeségnek a szempontjai szerint kell, hogy igazodjon. Ha valamelyik jogszabály a belső igazságosság szerint első pillanatra nem látszik kielégítőnek, kétségtelen, hogy a forgalom biztonsága, a nemzeti és a társadalmi közérdek követeli azt meg, hogy a szabályozás úgy tor pályát, amint az a törvényhozás vagy a jogszokás útján elfogadtatott. A nemzeti közérdek pedig lényegénél fogva nem lehet ellentétben az igazsággal.