Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1935 (3. évfolyam, 9-12. szám)

1935 / 10. szám - Igazságellenes tényezők a jogban, különös tekintettel a kereskedelmi jogra. [Előadás a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának 1935. febr. 9. napján tartott ülésén]

216 gondolatvezetésnek ezt a szabályát vallotta még Zlmszky magánjoga is. Ma a logikai eredmény elejtésével az a szabály érvényesül, hogy újítás esetén zálogjog, kezesség fennmarad. Magánjogi törvénykönyvünk javaslata ugyanezt az álláspontot codifikálja, sőt az újítás már rendszerileg sincs a kötelmek megszűnéséről szóló fejezetben elhelyezve. Római jogi eredetű az a tétel, amely ugyancsak a logika erejére támaszkodik: ruente iure concedentis ruit ius concessum, ennek az elvnek ellenére a mai jog ismeri a főjelzálog törlése után is megmaradó önállósult aljelzálogjogot. Az engedményt a római jog kezdeti fejlődésében még logikai képtelenségnek érezték, már a római jog későbbi fejlődési szakában az engedmény jogintézménnyé vált, de a régi felfogás erejét még mutatta, hogy egy ideig a cesszionarius csak, mint az eredeti hitelező procuratora léphetett perbe a követelés iránt. Ma már a régi felfogásnak ez a perjogi csökevénye sem áll meg és gondolkodásunk az engedményben még csak logikaellenest sem lát. A nemo plus iuris tétele ugyancsak tiszta logikai tétel, ez a tétel vezet át az előadó úr fő témájára, a Rechtsschein teóriájára, amelynek lényege épen a nemo plus iuris logikai elvével való szakítás, és a szerző jogának az előd jogától való függetlenítése. Az előadó úr által idézett német autorok mellett meg kell említeni Grosschmidnak a nevét, aki a Fejezetekben már régen megírta, hogy bizonyos fokig a látszatokat honorálja. Az előadó úr tulajdonképeni témája a jogszabályok igazságosságának keresése. Reá kell mutatni, hogy ez a beállítás a jog kettős funkció körének csak az egyik részét vonja be. A jognak ugyanis kettős hivatása van. A jogszabályok nemcsak azt a célt szolgálják, hogy az életet az igazság követelményei szerint szabályozzák, hanem azt is, hogy az életet elrendezzék. A rendező jogtételek sokszor közömbösek, semlegesek az igazság irányában, de az is megtörténik, hogy egy elvont igazsággal ellentétbe kerülnek. Ilyen rendező jogtétel az elévülés, vagy az írásbeliség szabálya. Az elévülés a puszta iga-zságérzet szempontjából tulajdonképen megtagadása az igazságnak, hiszen az elévülés a követelést még csak teoretikusan sem szünteti meg, ily értelemben vett igazságtalansága ellenére is az elévülés, mint rendező szabály nélkülözhetetlen. Ugyanez a helyzet az írásbeliség szabályára is. Tisztán az igazságérzet szempontjából az alakszerűség hiányára való utalás kifogásolható. A jog mégis sokszor kénytelen élni az írásbeli alakszerűség megszabásával. Szóló ellentmondást lát az előadó úrnak a joglátszat elmélet mellett történt állásfoglalása és Staub ama tételének, amely a részvényjegyzésben a nyilvánosság számára tett nvilatkozatot (Erklarung an die öffentlichkeit) lát, kritikája között. Az elvi háttár részletes kifejtése nélkül utal arra, hogy egyre szaporodnak azok