Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1935 (3. évfolyam, 9-12. szám)

1935 / 10. szám - A lengyel kötelmi jogi törvénykönyv általános rendelkezései. [Előadás a Magyar Jogászegylet magánjogi szakosztályának 1935. évi január hó 29. napján tartott ülésében]

187 Az az alapelv, hogy a kötelem jogügyleti megalapításához, vagy tartalmának megváltoztatásához az érdekelt felek akaratmegegyezése, tehát szerződés kell, azok az esetek pedig, amikor egyoldalú jognyilatkozatnak ilyen hatása van, külön mcgokolásra szoruló kivételek, az újabb dogmatikai irodalomban két okból is alapos támadásoknak van kitéve. Vitatják egyfelől, hogy ez az elv beleüközik a privátautonómiába, mert megakadályozza, hogy a magánszemély a maga jogállását tetszése szerint rendezze, másfelől, hogy nincs összhangban a jóhiszeműségnek, a bizalomnak a jogban általánosan érvényesülő oltalmával.' A lengyel tkv. 1. cikke az akaratnyilvánítást általánosságban jelöli meg a kötelmek első forrásául, és hasonló tág fogalmazást alkalmaz a kötelemkeletkeztető egyél) tények megjelölésére is azokat a cselekményeket és eseményeket jelölvén meg, amelvekhez a törvény valamely kötelezettség keletkezését fűzi. Ez az eljárás mindenesetre elejét veszi a Vereinbarung, a Gcsamtakt, a többségi határozat és a többi specialitások körül egyébként felmerülő bizonyos vitáknak. A lengyel megoldást mégsem tudom szerencsésnek minősíteni. Nem lehet ugyanis kétséges, hogy a lengyel kötelmi jog sze rint sem minden akaratnyilvánítás kötelemkeletkeztető tény. Az akaratnyilvánítások közül is csak azok keletkeztetnek kötelmet, amelyekhez a jog a kötelemkeletkeztető hatályt hozzáfűzi. Az akaratnyilvánítás éppen úgy, mint általában a cselekvés és még általánosabban az esemény, csak annyiban keletkeztetnek kötél met. amennyiben a törvény nekik ilyen hatályt tulajdonít. A lengyel tkv tehát lényegileg semmivel sem mond többet, mint azt, hogy kötelmet azok a tényállások keletkeztetnek, amelyek a tör vény szerint kötelmet hoznak létre. A rendelkezés tehát éppen a mindenre kiterjedésre törekvésével tulajdonképpen semmitmondóvá vált. A cikk 1. §-a a kötelein lényegének meghatározásában azzal tér el a Mt. 945. §-ától, hogy a helyzetet az adós oldaláról nézi. Nem a hitelező alanyi jogát, hanem az adós alanyi kötelezettségét tolja előtérbe. A tkv. megoldása a klasszikus „iuris vinculmn" fogalmával azonos, de viszont ezzel elhanyagolja annak a kidomborítását, hogy mégis a hitelező az, akinek a jog hatalmat ad az adós áldozatának követelésére. A szabályozás mikéntje attól függ, hogy melyik oldalt tekintjük priusnak. A lengyel tkv. ^z adóshoz szóló jogszabály parancstartalmát emeli ki, szerinte tehát ez a prius és az, hogy a hitelező ,.követelhet", csupán a következménye annak, hogy a törvény megparancsolja az adósnak, hogy a hitelező érdekében bizonyos áldozatot hozzon. 3 Ph. Heck: Grundriss des Sehuldrechts 122. 1.