Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1934 (2. évfolyam, 5-8. szám)

1934 / 5. szám - A német nemzeti-szocialista büntetőjog. 1. r. A nemzeti szocialista büntetőjogelmélet jellemzése. [Előadás a Magyar Jogászegylet 1933. évi december hó 9. napján tartott teljes ülésén]

19 lehet pusztán a bevallottan nemzeti-szocialista kriminalisták és jogászok, hivatalos pártfunkcionáriusok (Frank birodalmi igazságügyi biztos, Kerrl porosz ig. ügyminiszter, Klee, Freisler, Nicolaá, Rosenberg, Gemmingen, Stock, stb.) müveire és nyilatkozataira támaszkodni, szükséges bevonni az azzal rokonszenvező, eszmeileg rokon egyéb írók (gróf Gleispadh, Erik Wolf, Dahm, Schaffstein, Zimmerl, [Sdhmitit, sttlb.) irodailmi megnyilatkozásait is, valamint az újjáéledő neokliasszicizmus képviselőinek (W. Sauer. Nagler, Gerüand, Oetker. Weber, stb.) legújabb írásait is. — s csak ezek egybevetésével alakulhat ki összefüggő kép a jövő német büntetőjog irányeszméirőil. A nemzeti-szocializmust a büntetőjog terén is a legfiatalabb generáció képviseli; jellemző talán, hogy a fentemlített irodalmi képviselők közt nem egy még harmincon innen van; a nálunk ismert nagynevű német büntetőjogászprofesszorok egy része, a litk és a Javaslatok légkörében elve, Liszt szellemi vezérséget elismerve, a szociális liberalizmus megtépázott zászlajához ragaszkodik s a legújabb irányzattal nyíltan (Radbruch), vagy burkoltan szembefordul, vagy azt közömbösen szemléli. Általános kiindulópont, amit mindenki elismerhet, hogy a ma érvényes Btk, vagy a Bibk-tervezetek bármelyike is egy, a maival homlokegyenest ellenkező kor és államrendszer tükörképe, szellemvilági kompromisszum, mellyel az új német büntetőjog közösseget nem vállalhat. A háború utáni büntetőjogi fejlődés materialista individualizmusának -túlzásaival, szellemvilági internacionalizmusával], pozitivista felépítésével végleg szakítani kell. A nemzeti-szocialista büntetőjoig csak egy új — határozottan és hangsúlyozottan nemzeti-szocialista elveken épülő — szemlélet eredményeként képzeKhető el. Habár nem is szerves folytatása az ú. n. modern, helyesebben egykor-modern irányzatnak, de nem visszatérés a klasszikus büntetőjog orthodox dogimatizmusához sem, — ép oly kevéssé, mint az ősgermán büntetésrendszer muzeális hagyatékához. Erik Wolf (Krisis und Neubau der Strafrechtsreform. 1933.) szerint az eddigi reform szociál-liberális irányzata kiküszöbölendő; kell, hogy azt felváltsa -— nem annak eddigi ellenzéke, az autoritárius-reakció uralomrajutása, — hanem a nemzeti büntetőjogi megújhodás szociál-autoritárius szelleme. A pusztán tekintély-ibüntetőjog (Autaritátsstrafreoht) hirdetésével elégedett még meg Daihm—Schaffstein 1933. év elején megjelent s nagy diszkussziót kiváltó műve: „Liberales oder autoritáres Strafrecht?". De ez pozitív irányban keveset mond, csupán utal a büntetőjogalkotás irányának az államfogalom átalakulásával való parallelismusára, gyakorlatilag pedig követeli a szigorú büntetésalkalmazás győzelmét, szemben az utolsó évtized álhumanitárius, szentimentális, túlzóan individualizáló büntető9*