Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1934 (2. évfolyam, 5-8. szám)

1934 / 5. szám - A német nemzeti-szocialista büntetőjog. 1. r. A nemzeti szocialista büntetőjogelmélet jellemzése. [Előadás a Magyar Jogászegylet 1933. évi december hó 9. napján tartott teljes ülésén]

20 jogi dekadenciával (Verweiclhiichung der Strafrechtspflege). — Dahm—Sdhaffstein művének niaigy jelentősége, hogy első merész, de modern szellemű kritikája a hálború utáni német büntetőjogi fejlődés túlzásainak és veszélyeinek. A nemzeti-szocialista büntető jogi pirogra mm részleteit vizsgálva, lássuk tovább azokat a neo-konzervativ szempontokat, melyek Sauer és a többi uj-klasszikus oly határozottan nyilvánuló szimpátiájának magyarázói. Követelik a „nemzeti büntetőjogot" (Sauer: Wendung zum nationalen Straifrecht. 1933.), a német jogi hagyományok iránti hűséget és megbecsülést; szellemi önállóságot a külföldi kriminálpolitikai behatások utánzásával szemben. A büntetőjog elsősorban ós kizárólag a nemzeti közösség egyetemes faji, szellemi és erkölcsi értékeinek oltalmát szolgálja. A társadalom hatályos védelmének (difesa sooiale) eszméje — némileg átszínezve — tehát győzött. Az egyes cselekvőségének megítélésénél az egyetlen órtékmétő a népközössóg java. a faj fennmaradásához fűzött közérdek. A népi közösség, az annak életformájául szolgáló államrend, a nemzeti munkaerő, a család és vallás, az immateriális, erkölcsi értékek fokozott büntetőjogi oltalma —- szemben az egyént féltetten dédelgető és érdekeit előrehelyező individualisztikus büntető joggal — leend az újjászülető német büntetőjog elsőrendű feladata. Az egyén elleni támadások is csak mint a jogrend elleni, és tefhát a közösség elleni kriminalitások nyernek pönalizálást. Konzervatív vonás a büntetésnek határozottan megtorlásként való felfogása, malum jellegének állandó hangsúlyozása, a könyörtelenül szigorú büntetéskiszabás követelése s az ettől várt elrettentő hatás. Enyheségnek sem a büntetéskiszabásnál, sem annak végrehajtásánál nincs helye. A Btk megszűnik a bűntettes helytelenül értelmezett Magna Chartája lenni. Közelebbről tekintve azonban, nyilvánvaló, hogy a büntetés öncélú erkölcsi megtorlásként való felfogásához való visszatérésről nem lehet szó. A büntetés tartalmi elemének e valóban egyedül 'helyes meghatározásán túlmenően a büntetési cél kérdése is felvetődik. Elsősorban a büntetéstől várható generálpreventiv hatás szerepel, „az elrettentés ismét szalonképes lett" (Gerland). Ezzel szemben a speciálprevenciónak, különösen a bűnöző nevelhetőségének, javításának, átalakíthatóságának optimizmusa szinte teljesen eltűnt. Az 1933. aug. 1-i új porosz büntetésvégrehajtási szabályzat már homlokegyenest ellenkezik a hatályon kivül helyezett „Stufenstrafvollzug" reszocializáilásrr. törekvő, túlzott és aránytalan kedvezményeivel a büntetéstvégrehajtás hatékonyságát, sőt komolyságát veszélyeztető eszmekörével. A speciálprevenció csupán mint a népközösségnek súlyosabb bűnözőik elleni biztosítása (Sicherung) jő figyelembe; így a társaséletből való végleges kiküszöbölés formájában — a halálbüntetés alkal-