Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1934 (2. évfolyam, 5-8. szám)

1934 / 5. szám - A német nemzeti-szocialista büntetőjog. 1. r. A nemzeti szocialista büntetőjogelmélet jellemzése. [Előadás a Magyar Jogászegylet 1933. évi december hó 9. napján tartott teljes ülésén]

16 3. A nemzeti szocialista jogfilozófia és jogpolitika Ennek kellő megér 'léséihez abból kell kiindulni, hogy a nemzeti szocializmus egész politikai szemléletének, szociális berendezkedésének, jövendő közjogának és követendő jogpolitikájának magva és központi eszméje a népközösség (Volksgemeinisdhiaft) és annak legfőbb értékűsége. Az egyén, valamint az ezek (halmazaként szemlélt társadalom eszmei öncéliiságát e mellett elvesztette, elismerést csak az egyetemes nemzetorganizmusra vetítetten nyerhet. A vér közösségen nyuigivó népiség mellett az állam merőben jogászi konstrukciója is másodlagossá válik, az uralomra került metajuridikus szemlélet csak a ruétmet népközösség fajilag determinált élő valóságában látja a legfőbb értéket. Az állam sem öncél többé, lesak eszköze a faj élete biztosításának. De ennek keretében totális állam, átölelve s ihatalomköróbe vonva a közület életének egészét. Az állam csak deklarálja, formulázza és végrehajtja a jogot, melynek egyetlen forrása maga a népközösség, annak jogalkotó szelleme, igazságosság-követelő jogérzete. A jog népiességének — és ebből folyólag népszerűségiének — feltétele a faj törvényének alapulvétele. A „hivatalos" nemzeti szocialista jogfilozófiát H. Nicolai féktette le .,Die rassengesetzliche Rechtslehre" (2. kiad. 1933.) és „Rasse und Recht" (1933.) című műveiben. A nemzeti szocialista jogpolitika harcot hirdet az ű. n. tiszta jogtan teóriájának, nem fogadja el a jogi pozitivizmus merev törvényimádatát és vészes felforgatást lát a jog és igazságosság, a jogi és erkölcsi norma minden szétválasztási, sőt akár ellhatárolási kísérletében. A jellemzett jogi eszmevilág megítélésénél nagyon is erős reminiszcenciák ébrednek régmúlt idők jogi gondolkozására. A mult század legelején különösen a romantikus történeti jogiskola, elsősorban Savigny — akit ma a legnagyobb német jogásznak tartanak — hirdette a népi szellem, a jogiérzet alkotó erejét. Az ehhez való visszatérés nem-könnyen egyeztethető össze a modern állam jogi kodifikáci ójának és jogalkalmazásának feltétlenül kívánatos stabilitásával, de másfelől nyitva hagy ja a kérdést, vájjon a jogialkotó és jogalkalmazó a népközösség szellemének jogérzetét miként érzékelheti, mily formáiban csapódik az le? Az antidemokratikus, arisztokratikus ós hierarchikus (Führerprinzip) elveiket hirdető nemzeti szocializmus aliglha gondol az esküdt- vagy népbíráskodás legszélesebbkörű — eshetőleg a polgári perekre kiterjedő — bevezetésére, de az ősgermán törzsi gyűlések közvetlen jogalkotását sem támaszthatja fel. A nemzeti szocializmus fenti jogpolitikai követelményeit nem is annyira a tényleges és teljes megvalósításra szánta, inkább