Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1934 (2. évfolyam, 5-8. szám)

1934 / 5. szám - Szászy Béla. [A Magyar Jogászegylet 1932. május 19-i ülésén elhangzott emlékbeszéd]

9 Ferenc gyászos IhaMiLa után egyhangú lelkesedéssel ültette 1929. februárjában a Magyar Jogászegylet elnöki székébe. Csak két és fél évig lehetett elnökünk, de e rövid idő alatt is bebizonyította, Ihogy méltó utóda volt nagy elődeinek: Csemeginek, Vavriknak és Nagy Ferencnek. Elnöki buzgalmának eredményei minden várakozást felül­múltak. Egyetemes érdeklődése valamennyi szakosztályunk mű­ködését egyenlő szeretettel karóiba fel; buzdító irányítása min­den szakosztályba pezsgő életet vitt be. Vezetése alatt bebizo­nyult, hogy a Jogászegylet kritikája nem kerékkötője, hanem ter­mékem előmozdítója a törvónyelőkészítósnek és ő maga idézte tel. ritka tárgyilagossággal, (a, magánjogi kódex legszélesebbkörü kritikáját, mert mindent fel akart használni a nagy imü tökéle­tesítésére. Élénk emlékezetünkben vannak ttairtahnas közgyűlési beszé­dei, melyekben magas sízem pontok bőt tartott szemlét ,,korunk jogfejlődésének irányát jelző eszmék és törekvések" felett.5 De különösen felejthetetlen számunkra a jognak az a szárnyfalé apoteózisa, amellyel egyesületünk 50 éves fennállásának ünnepét vezette be" és amelyben (feleletet keresett lairra a kérdésre: ,vilii­ként van az. hogy oly sok kiváló szellemű férfiú annyi odaadás­sal és oly nagy lelkesedéssel szentelte életét és munkásságát a jog szolgálatának és a jogtudomány művelésiének?" A felelet erre a kérdésre a jogszemlélet eszményi magaslataira vezet, s fejtege­tései méltók arra, hogy minden uiiaigyar jogász szívébe vésse őket: ..Ha a jog nem lenne egyéb — így kezdi okfejtését, — mint a társas együttlét kényszerrendje, az erőszak és a hatolom ural­mának biztosítéka, úgy bizonyára nem is tudna vonzó erőt gya­korolni kiváló szellemek ideális gondolatvilágára. (De a jogban nekünk az emberi életnek olyan irányító és vezérlő gondolatát kell látnunk, amely az emberi élet legmagasabb céljainak és tö­rekvéseinek a szolgállatára, az emberszeretetnek, a humanizmus­nak és az igazságnak megvalósítására van hivatva, amely min­den idők legjobb, legnemesebb és legkiválóbb szellemű férfiái­nak eszményét és életcélját alkotta és fogja alkotni mindenko­ron." „Mert hiszen a jogban ezen eszmei tartalma szerint benne van az ember egész élete, az ember sorsa a miaiga bajaival és vá­gyaival, a vágyódás jobb és boldogabb emberi élet után. Ezt a célt kell szolgálnia minden jogszabálynak, hogy Ihű tükre legyen iaz ember belső szellemvilágának és törekvéseinek." A íjogeszmének ebből az egyetemességéből következik Szászg 5 Jogászegyl. Értek, új f. XXII. k. 117. if. 6 Jogászegyl. Értek, új f., XXI. k. 109—110. f.

Next

/
Oldalképek
Tartalom