Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1934 (2. évfolyam, 5-8. szám)

1934 / 5. szám - Szászy Béla. [A Magyar Jogászegylet 1932. május 19-i ülésén elhangzott emlékbeszéd]

10 okfejtése szerint a jog vezérlő hivatása: „A jog eszméjének, — úgymond, — nem alárendelt szerepet kell betöltenie a társadalmi együttlét viszonyaiban, barnám uralkodó helyzetet kell elfoglalnia az együttlét feltételeinek megszabásában és minden társadalmi törekvésben, amely e fellélelek módosítására irányul; vezetnie ós irányítania kell azt a helyes cél: az igazság mint a legfőbb jó érvényesiilóse felé." így értékelve a jogot, iaz az emberiség egyik legnagyobb erkölcsi java. „A joignak — lejti ki tovább — mint a társadalmi fejlődós irányító és vezérlő eszméjének uralmában éppen azért láthatjuk az emberi élet legnagyobb értékét és erősségét, mert a jog tarfalmában benne rejlő erkölcsi eszmények felé vezeti a fejlődést." „Csak a jognak igazságos, emberséges és kiegyenlítő tartalmában van meg az az erkölcsi erő, mely az önző vágyaktól felkorbácsolt emberi lelket fékezni képes, annak a megnyugtató tudatnak a felkeltésével, hogy senkinek sincs jogos igénye arra. hogy embertársainak szenvedései árán szerezze meg a maga boldogságát és hogy embertársai iránti szeretetből mindenkinek mérsékelnie kell önző vágyait." Mindezekből önként adódik a felelet a feltett kérdésre. „Az a törekvés, hogy a humanizmussal telt igazságos jog legyen a társadalom rendjének és fejlődósének vezető, irányító és uralkodó eszméje, méltó célja lehet a legjobb és legkiválóbb férfiak életének ós tevékenységének, mert az emberi nem javának és haladásának eszményi szolgálatát foglalja magában." Szándékosan idéztem hosszasabban Szászy Béla szavait, mert ezekben a fejtegetésekben önkénytelen önvallomás van, egy nemes és nagy léleknek tükröződése, amely egyúttal elárulja az ő isikerének, élete nagy eredményének a titkát. Ő magái idézi elénk Unger Józsefnek, a jog nagy mesterének mondását: ..ohne Begeiisterung und Wárme des Herzens lásst sich nichts Grosses leisten." Szászy Béla lelkét is a lelkesedés és a szeretet hevítette. Ezért tudott nagyot alkotni. De lelkesedése nem szalmatűz, szeretete nem szentimentalizmus, hanem céltudatos munkában nyilvánuló, egyenletesen égő lelkesedós, tevékeny naza- ós emberszeretet. Az ilyen egyéniság, amely harmonikusan egyesíti magában a szaktudás teljességét a lélek melegével, a törhetetlen munkaerőt ia legnemesebb jellemmel, amely leszűrt böllcsesóggel, minden véglettől tartózkodva, állhatatosan tör előre a haladás útján eszményei felé; meg tud érteni minden új eszuiét. de biztos érzékkel választja el a színaranyat a csillogó értéktelenségtől: — Szászy Bélának ez az egyénisége megérdemli, hogy emlékezetét megtartsuk ós buzdító példáját kövessük. A napokban ültük meg pünkösd gyönyörű ünnepét, a Szent-