Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1933 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1. szám - Dr. Kuncz Ödön: A magyar kereskedelmi és váltójog vázlata. Második és bővített kiadás. III. rész 1. fele. A biztosítás. Budapest, 1933. - Grill Károly kiadóvállalata. - VIII-485 l. [Könyvismertetés]

143 a fél az esetleges hiányról nem utólag a letel Folytán értesülne, amikor kötelezettségét már a felemelt illeték súlyosbítja, hanem még beadványának elintézése előtt, illetve az eljárás folyamán. Az előadó végeredményben a német fázisrendszer melleit tör lándzsát. Minthogy azonban a mai idők mélyreható reformok alkotására nem alkalmas, valamilyen reform pedig — elsősorban a pénzügyi adminisztráció terheinek csökkentése céljából — alig kerülhető cl, a jelenlegi rendszer alapelvén nem változtató reformnak kell e/l a kérdést megoldani. Az előadás nyomán keletkezett vitában dr. Dorotjliy Kálmán és dr. Giskan Jakab ügyvédek vettek reszt, \egül Benedek Sándor elnök tette meg észrevételeit és rámutatott arra. hogy a nemet perrendtartás simán és zökkenés nélkül vitte keresztül ezt a rendszert olyformán, hogy a pénzügyi hatóságoknak a törvénykezési illetékek körül semmiféle teendőjük nincsen. Hozzászólások dr. Harmath Jenőnek „Hogyan kellene reformálni választójogunk képviselőjelölési rendszerét" című előadásához.1 Az előadáshoz legelőször dr. Borsos Endre m. kir. közigazgatási bíró szólt hozzá. Teljesen szakítana az országgyűlési képviselőválasztásoknál az ajánlási rendszerrel, amelynek során a valóságban tulajdonképen nem a választók ajánlják a képviselőt, hanem a képviselőjelölt kínálja magát a választóknak. Az ajánlás rendszere helyett angol mintára a kaució rendszerét vezetné be, mert ez visszatartaná a komolytalan, vagyis az olyan jelölteket, akik nem érzik maguk mögött a választók számottevő tömegét. Dr. Bródy Ernő ügyvéd, országgyűlési képviselő felszólalásában kiemelte, hogy hirtelenében nehéz volna eldönteni, vájjon az óvadékrendszer vagy pedig az ajánlási rendszer helyesebb-e? Rámutatott az ajánlási rendszerrel kapcsolatosan a székesfővárosi választásoknál alkalmazott választási szelvényekkel űzött, valóságos erkölcsi rombolást végző visszaélésekre. Az említett választási szelvényeknek pénzben kifejezett árfolyamuk volt és a szelvények a régi választásokból ismert etetés-itatás helyett a megvesztegetéseknek újabb, nagyon erkölcstelen formájára vezettek. Dr. Rácz József kir. ítélőtáblai bíró arra hívta fel a figyelmet, hogy az országgyűlési képviselőválasztásokkal kapcsolatos hatósági aláíráshitelesítések több helyen szinte üres formalizmussá váltak. Ezeken a helyeken a községi elöljáróságok tagjai nem voltak valósággal jelen az aláírások jelentékeny részénél, amit megmagyaráz a kívánt aláírások nagy száma és az ezek megszerzéséhez szükséges sok idő. * Közölve jelen számunk 85. s köv. oldalain.