Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 22. kötet (115-124. füzet) (Budapest, 1930-1931)

1930 / 115. szám - A karteltörvénytervezet vitája. [Bevezető előadás] a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának 1930. október 4-én tartott ülésén

5 a termelés racionalizálását teszik egyesülésük alapjává, a kartel lényeges ismertetőjelét a termelés tervszerű szabályozásában látják. Ez a meghatározás azonban a törvényhozás szempontjából már csak azért sem hasznavehető, mert hiszen a törvény a karteleknek csupán azon fajaival szemben kívánja az állami beavatkozást biztosítani, amelyek hatalmi pozíciójuknál fogva képesek az árakat befolyásolni. Ha az alakulat hatalmi helyzete folytán az árak befolyásolásának lehetősége fennforog, akkor az állami beavatkozás szempontjából közömbös, hogy kartelnek, trösztnek, konszernnek, vagy bármi másnak minősül-e az alakulás, mert az állami beavatkozás biztosítása szükséges. Viszont, ha a hatalmi pozíció és az árak befolyásolásának lehetősége nem forog fenn, akkor — bár kartelnek nevezzék is az alakulatot — állami beavatkozásra nincs szükség! Az állami beavatkozás szempontjából tehát mondhatnók egyedüli kritérium az árak befolyásolásának lehetősége, illetve az ennek megfelelő hatalmi helyzet. A javaslat meghatározása azonban éppen a hatalmi helyzetre és a piaci árak befolyásolására való utalást nem tartalmazza. A javaslat szerint a lényeges ismérv az, hogy a vállalatok a szabad versenyt egymás között korlátozzák. Nagyon sok megállapodásban azonban két vállalat egymás szabad versenyét korlátozza a nélkül, hogy ezzel a piaci árak befolyásolását tudná elérni, így gondoljunk pl. közkereseti társak szétválási szerződéseire, amelyekben a kiváló társtag kötelezi magát, hogy bizonyos időn belül a cégtelep helyén nem fog üzletet nyitni. Az ily megállapodás is «cikkek forgalombahozásának» szabályozása «a szabad verseny korlátozásával)) és így beleütköznék a törvényes definícióba, holott kartelnek itt nyoma sincs. Gondoljunk továbbá olyan érdekközösségi szerződésekre (Interessengemeinschaft), amelyekben pl. két fővárosi bank vagy kiadóvállalat részvényeit kicseréli és egymás igazgatóságába tagokat delegál, nyilván azzal a célzattal is, hogy egymás versenyét korlátozzák. Két bank vagy kiadóvállalat nem képes azonban a fővárosi vagy országos piacon az árakat befolyásolni és ezért érdekközösségük még nem kartel. Ugyanezt mondhatjuk a koncernek nagy részére is, amelyek a bennük egyesülő vállalatokat 'pénzügyileg foglalják egybe ; továbbá a fúziókra, amelyek egyik célja ugyan-