Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 22. kötet (115-124. füzet) (Budapest, 1930-1931)

1931 / 121. szám - A rendelkezés tana és a magánjogi törvénykönyv. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1930. december 13-iki ülésén, Almási Antal és Meszlény Artur 1931. január 17-én tartott felszólalásaival

245 hatja». Lehet ebből arra a következtetésre jutni, hogy az engedményhez nem elég a követelést átruházó szerződés, hanem ez a szerződés csak akkor érvényes, ha megelőzi valamely más ügylet, például ajándékozás, adásvétel, vagy pedig akkor, ha az engedménnyel például datio is solutumként a régi hitelező bizonyos érvényesen keletkezett kötelezettségének tesz eleget? De szabad-e az Almási indítványához mérten ezt az ügyletet causális ügyletnek minősíteni? Mi lesz a forgalmi élettel, ha minden egyes engedmény esetében az adósnak firtatnia kell az engedmény causáját, ha azt nem akarja, hogy a fizetése után kiderüljön, hogy az engedménynek nem volt érvényes jogalapja és ennek folytán ő nem jogosult személynek fizetett, tehát a fizetése nem hatályos? Mit szólanának ehhez a hitelélet tényezői? Ezt a veszélyt persze ellensúlyozni lehetne éppen az engedmény tekintetében valami hitelezői legitimációs eszközzel, amit a forgatható papírok tanából kölcsönöznénk, hanem akkor meg mire lenne jó a causa megkívánása? 1 Nézetem szetint tehát helyes a Mt. rendszere, amely a rendelkezések fogalma alá eső egyes ügyleteket absztrakt ügyletekként szabályozza s kifejezetten megmondja a causa követelményét ott, ahol erre fennálló jogunk követésében okot lát. Almási aggályát tehát nem tudom osztani. Olyan érvényességi kelléket, amelyet a törvény nem szab meg, nem lehet a szabályba beinterpretálni. Annak az általános kijelentése, hogy «a rendelkezések érvényességéhez, hacsak a törvény mást nem rendel, jogalap nem szükséges*, csak ismétlése volna annak, amit a törvény már azzal megmond, hogy az egyes rendelkező ügyleteknél a causa kellékét nem állítja fel, és semmivel sem jelentene többet, mint az, ha a Mt. ugyanennek éppen az ellenkezőjét, vagyis azt mondaná ki, hogy «a rendelkezések érvényességéhez, hacsak a törvény rendelkezéséből más nem következik, jogalap szükséges». De nézzük egy kissé közelebbről, vájjon a tulajdon átruházása esetében a causa traditionis-t valóban lehet-e kizárólag a rendelkezés jogcímeként felfogni? Az ingó dolgot — sőt a Mt. rendszerében az ingatlant is — egyszerűen a tulajdonosi hatal1 A jóhiszemű jogszerzésről 1. alább. Jogászegyleti Értekezések. XXII. 18