Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 22. kötet (115-124. füzet) (Budapest, 1930-1931)

1931 / 121. szám - A rendelkezés tana és a magánjogi törvénykönyv. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1930. december 13-iki ülésén, Almási Antal és Meszlény Artur 1931. január 17-én tartott felszólalásaival

242 ejtené el, hogy a rendelkezés tana reá harmónikusabban legyen alkalmazható. Az ebben az irányban elhangzott egyes javaslatok tárgyalása során tehát elsősorban arra kívánatos ügyelni, hogy a fennálló joggal összhangban maradjunk. Ez esetleg arra is alkalmat fog adni, hogy egyik-másik kérdésben a német doktrína álláspontjától a javaslat szövegénél erősebben eltávolodjunk. IV. A rendelkezés a Magánjogi Törvénykönyvben. 1. Almási igen helyesen állapítja meg, hogy a rendelkezés fogalma alá egyaránt eshetik szerződés és egyoldalú jogügylet is. Áll ez a Mt. szempontjából is, ahol pl. a követelés átruházása szerződés (Mt. 1218. §), az ingó derelinquálása egyoldalú ügylet (Mt, 607. §). 2. Annál feltűnőbb, hogy nem tud megbékülni a Mt. ama rendszerével, amely a rendelkezés fogalma alá eső ügyleteket néha jogcímes, máskor absztrakt ügyletekként szabályozza. Azt hiszem, hogy csak elírás következménye, hogy itt az absztrakt ügyleteket a visszterhes ügyletekkel állítja szembe, hiszen a visszterhes ügyletnek az ingyenes ügylet az ellentéte, és amint Tuhr is kifejti, éppen a meglévő causa dönti el azt, hogy a rendelkezés ingyenes vagy visszterhes. Ilyen átvitt értelemben szólhat a Mt. is ingyenes és visszterhes rendelkezésről. Ehhez képest tehát ha van causa, abból még a visszterhesség nem következik. Az a konstrukció, amely a visszterhes rendelkezések külön kategóriáját állítja fel azokra az esetekre, amikor a rendelkezés nyomán a rendelkező aktíváinak csökkenésével egyidejűleg a passzíva is csökken, aminő hatása van például a beszámításnak, igen szellemes konstrukció, azonban éppen a rendelkezés absztrakt vagy causalis volta szempontjából irreleváns, sőt bizonyos vonatkozásban félrevezető is.1 Nevezetesen arra a feltevésre vezet, mitha a rendelkezés bizonyos esetekben kötelezettséget is eredményezhetne, ami pedig a rendelkezés természetével ellenkeznék,2 mert a feleknek a rendel1 Nem is használatos ezekre a visszterhes rendelkezés kifejezés, hanem a Strohal-féle «Aquivalenverfügung», (N.) 257. 1. 2 Cosack i. m. 154. 1. 2. c. és 156. 1. III.