Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 22. kötet (115-124. füzet) (Budapest, 1930-1931)

1931 / 121. szám - A rendelkezés tana és a magánjogi törvénykönyv. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1930. december 13-iki ülésén, Almási Antal és Meszlény Artur 1931. január 17-én tartott felszólalásaival

243 kezésből nem, hanem csak a rendelkezés alapjául szolgáló ügyletből eredhetnek kötelezettségei. így értelmezi Hech a Bgb. 402. és 403. §-át is, amelyek az engedményező kötelességévé teszik az engedményes irányában az adatok közlését, a követelésről szóló okirat kiadását és az engedményi ügyletről, tehát a rendelkezésről kívánatára hitelesített okirat kiadását.1 Jelentős azonban a causa szempontjából az a megkülönböztetés, hogy a rendelkezés valamely kötelezettség teljesítése-e, vagy pedig nincs ilyen előzménye. A derelictio például rendelkezés, de nem teljesítés és semmiesetre sem lehet causája. Hasonló gondolatból indul ki a Mt. akkor is, amikor a korlátolt dologi jogokról való lemondást is absztrakt ügyletté teszi. Lehetne-e egyáltalán szó arról, hogy amikor a szomszéd telken fennálló útszolgalmam, vízmerítési szolgalmam feleslegessé válik, mert a telkem másik oldalán országutat kapok vagy a magam telkén egy jobb kutat ásatok, a szolgalomról való lemondás csak akkor legyen érvényes, ha én előzetesen egy ajándékozási szerződést kötöttem? A jogcím kérdése tehát csak a teljesítő jellegű rendelkezéseknél vethető fel, de az említett nem ilyen rendelkezések már egymagukban bizonyítják, hogy nem lehet általános tételként a rendelkezésekhez causát kívánni. A német doktrína nem csupán a német Ptk. rendelkezéseiből, hanem a rendelkező ügyletek természetéből vonja le azt az általánosan elismert tételt, hogy a rendelkezések elvileg absztrakt ügyletek.2 Éppen, mert az ügyleteknek ez az absztraktsága a dologi ügyleteknél jutott először felismeréshez, azért volt annyira elterjedve a rendelkezéseknek dologi ügyletekként fel1 Grundriss des Schuldrechts 66. §. Meg kell jegyezni, hogy a Mt. 1221. §-ának 2. bekezdése a rendelkezés elvi szempontjából a Bgb. 403. §-ánál jobb, mert a követelés átruházásával az adóslevél tulajdonát is átviszi az új hitelezőre és nem állapít meg még egy kötelezettséget, amelyet egy további rendelkező ügylettel lehetne teljesíteni. A gondolat ugyanaz, mint a Jt. 8. §-ában, de viszont közeledés a francia állásponthoz. 2 Tuhr (N.) 256. 1. Sohm Gegenstand 10. 1. Személyi (i. m. 162. 1.) még az «absztrakt» jelző alkalmazását is azért kifogásolja, mert ez a tétel azt a gondolatot ébreszti, hogy a rendelkezésnek és a causának mégis valami összetartozandósága van, amelytől a jog eltekint, «abstrahál». Ilyen vonatkozás — szerinte — egyáltalában nem is áll fenn a rendelkezés és a causa között.