Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 22. kötet (115-124. füzet) (Budapest, 1930-1931)

1931 / 121. szám - A rendelkezés tana és a magánjogi törvénykönyv. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1930. december 13-iki ülésén, Almási Antal és Meszlény Artur 1931. január 17-én tartott felszólalásaival

236 III. A rendelkezés fogalma. De ez a kifejtettekhez képest kifejezetten német elmélet korántsem olyan egységes, mint amilyennek Almási őméltósága előadása után képzelhetnénk. Mi a rendelkezés? Sohm1 szerint, akit a rendelkezés tanának megalapítójául lehet tekinteni, valamely meghatározott vagyontárgy (Gegenstand) tekintetében a jogállapotot közvetlenül megváltoztató jogügylet.2 Lehet tehát — és ebben valóban egységes az elmélet — egyoldalú jognyilatkozat és szerződés is. A közös jellemző, ami ezeket a heterogén jogügyleteket egy fogalom alá vonhatókká teszi, az eredmény : vagyoncsökkenés. Azt a kapcsolatot, amelyet Sohm a Gegenstand és a Verfügung fogalma közt létesített, többen kifogásolták 3 és ezért Tukmál már főként Binder tanulmányának úttörése nyomán a Gegenstand fogalmat a jog és jogviszony fogalmával helyettesítve találjuk, mert bár Tuhr elismeri, hogy a Bgb.-nek a rendelkezésre vonatkozó szabályai majdnem kizárólag a Gegenstandot alkotó vagyonjogokra alkalmazhatók, szerinte nincs ok, hogy a vagyonhoz nem tartozó jog feladását miért ne tekintsük rendelkezésnek. Nála már a rendelkezés tárgya minden jogviszony vagy jog lehet, ami a résztvevők akaratával megváltoztatható, ilyenek pedig a vagyonjogokon kívül bizonyos családjogi és öröklési jogi jogviszonyok (örökbefogadásnál a szülői hatalomról való lemondás, az örökrészről való rendelkezés), várományok, jogi hatalmak (ajánlat visszautasítása) stb. Tuhr a rendelkezéshez nem is a jogviszony vagy jog közvetlen megváltoztatását kívánja meg, hanem általában azt, hogy a jogügylet a jogviszonyt vagy jogot közvetlenül érintse.4 Ezzel a kiépítéssel válik a ren1 Der Gegenstand 7. 1. 2 Windscheidnál (Pand. 69. §. 8. kiadás 273.1.) a «Verausserung» egészen tág értelmében már a jogügyletek köréből is kilép. Erre, valamint arra alapítottam, hogy Windscheid nem alapító, hogy Tuhr is (238. 1.) nem a rendelkezés irodalmában, hanem a «Veráusserung» irodalmának idézése során utal Windscheidra. 3 L. Binder : Der Gegenstand Z. F. d. ges. Hr. 59. k. 1.1. Sohm : Noch einmal der Gegenstand. Iherings Jahrb. 53. k. 373. 1. 4 (N.) 240. 1. 19. j., 238. 1.