Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 18. kötet (92-97. füzet) (Budapest, 1927-1928)

1927 / 92. szám - Nemzetközi kötelmi jog. Államközi egyezmény-tervezet a vételi és szolgálati szerződések nemzetközi magánjogára vonatkozólag. [Felolvasva] a Magyar Jogászegylet és az International Law Association budapesti fiókjának 1927. január 22-én megtartott ülésében

(') diplomáciai megmunkálását. Itt van maga az egész újabb jogfejlődés, a latin nemzetek jogrendszereinek organikus egymásból és egymásba szövődése. Közép- és Kelet-Európának a német jogalkotás hatása alatt kifejlődött egységes vonala. Itt vannak a hágai megállapodások a kölcsönös jogsegélyről s a különféle szerződések az ítéletek kölcsönös végrehajthatósáságáról. A jogegységesítés akar úgy, hogy tételesen azonos jog alkottatik, akár úgy, hogy azonos jogelvek alapján alkottatnak, szöveg szerint eltérő, de tartalmilag rokon jogszabályok, állandóan munkában van, és amíg a nemzetközi forgalom megkönnyítése lényeges célja marad a civilizációnak, addig a jogegységesítés is ama törekvések egyike, amelyek jogossága és jelentősége a fejlődés mai irányában kétségbe nem vonható és amelyen közremunkálni a jogásznak egyik legszebb feladata. Hogy a kép lehetőleg teljes legyen, itt utalok a három nagy tudományos szervezetre, amely a jogegységesítés szolgálatában áll: az Institut de Droit Internationalra, az International Law Associationra és az 1924-ben alapított Académie de Droit Comparéra. II. A jelen értekezésemnek azonban a jogegységesítésnek nem az iránya a tárgya, amelyben alakilag vagy tartalmilag azonos jogszabályok létesítése a cél. A jogegységesítésnek egy másik ága az a törekvés, amely a törvények összeütközésére vonatkozó jogszabályokat, tehát azokat, amelyek arra vonatkoznak, hogy azt a kérdést, hogy ha valamely tényálladéknak különféle államok törvényeihez van kapcsolata, mikép döntsük el, azaz melyik jogszabályt alkalmazzuk, akarja egységesíteni. Ez, a nemzetközi magánjog, mint nálunk nevezik, a törvények coliisiója, mint külföldön hívják, egyike a jogélet legváltozatosabb mezeinek, amelyen a jogi problémák színes virágait a legkülönféle csokrokba lehet kötni. Eégtől fogva is ez volt az az aréna, amelyben a nagy jogászok tornáikat megvívták s a legragyogóbb nevek fénye ragyogja be a doktrína fejlődését. A nagy nemzetek egyformán részt kérnek e ragyogásból. Németek (Wáchter, Savigny, Bar, Niemeyer, Zitelmann), franciák (Laurent, Kolin, Pillét) olaszok (Mancini), angolok, amerikaiak (Story, Philimore, Wharton, Westlake, Dicey) neveit találjuk azokon a munkákon, amelyek a jogászi elem-