Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 18. kötet (92-97. füzet) (Budapest, 1927-1928)

1927 / 92. szám - Nemzetközi kötelmi jog. Államközi egyezmény-tervezet a vételi és szolgálati szerződések nemzetközi magánjogára vonatkozólag. [Felolvasva] a Magyar Jogászegylet és az International Law Association budapesti fiókjának 1927. január 22-én megtartott ülésében

13 ferencián, amely nemzetközi konferenciák a nemzetközi magánjog fejlesztésének az európai államéletbe behorgonyzott intézményei, Eoguin terjesztett elő egy tervezetet, amely elsősorban azt a lényeges kérdést dönti el, hogy a szabályozás egységes legyen-e mindkét félre vagy sem. A teljesítés helye jogának alapulvétele mellett ugyanis a felek teljesítési helye nem szükségkép lévén azonos, logikusan két jogrendszert is kell alkalmazni, az egyiket az egyik és a másikat a másik fél teljesítésére nézve. Az ebből előállható coliisiókat nem kell bővebben fejtegetni. A Eoguin tervezete szerint «a szerződés tartalmára nézve irányadó jog mindegyik félre és a szerződés egészére nézve egységes kell, hogy legyen.» Azután így folytatja, «a szerződés tartalma a felek által kifejezetten, vagy implicite megállapított jognak vettessék alá». Ha a szerződő felek semmi módon nem nyilvánították e tekintetben akaratukat, a bíró az összes körülmények mérlegelése mellett, kutatni fogja, hogy a felek, mely törvényhozást választottak volna, ha figyelmük e kérdésre kiterjedt volna». Valóban a felek autonómiájának oly tisztelete, amely egyenesen metafizikai magaslatra emelkedik, mert még a képzelt akaratot, a föltehető akaratot is respektálni óhajtja. Igaz, hogy végül a felek akarata egy a bíró által elképzelt akarattá szublimálódik. Később azután kiderül, hogy Eognin elsősorban «az ügylet kötésének helyét, azután a felek lakóhelyét és honosságát, különösen ha az mindkét félre azonos», kívánja a bíró által figyelembevétetni «et finalement, le juge prendra comme régle la loi lui paraissant répondre le mieux aux circonstances du cas concret, sans étre lié par une présomption, ni absolue, ni mérne seulement relatíve» és «végül a bíró azt a szabályt fogja elfogadni, amely az adott eset körülményeihez képest a legmegfelelőbbnek látszik, a nélkül, hogy akár abszolút, akár relatív vélelem által kötve lenne». A jog tehát végül egyetlen szabályból állana: bíró, ítélj belátásod szerint. Ez déni de justice volna, nem a bíró, hanem a jog részéről. El kell azonban ismerni, hogv Eoguin megoldási javaslatában sok érdekes elem van és a felek autonómiájának hangsúlyozása is becses, miután ez elvnek nagy ellenségei is vannak, így maga Josef Unger is élesen szembe-