Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 16. kötet (87. füzet) (Budapest, 1926)

1926 / 87. szám - Visszapillantás a kereskedelmi törvény 50 évére. Elnöki megnyitó beszéd, tartatott az 1925. december 13-iki Közgyűlésen

8S vált, t. i. Horvát-Szlavonországok autonómiája. Az 1868 : XXX. t.-c. szerint ugyanis Horvát-Szlavonországok csak a kereskedelmi törvényhozás terén álltak közösségben a tulajdonképpeni Magyarországgal, ellenben a magánjogra nézve önállóan intézkedhettek. Ha tehát a K. T. kiterjesztése megszoríttatik, ez más oldalon a magánjog kiterjesztését vonja maga után, ami a magyar korona országaiban a kereskedelmi jog terén elért egységét és egyenlőséget lényegesen szűkebbre szoritolta volna, s ez valóban nem lehetett célunk. De ha ezzel az akadállyal most már nem is kell számolnunk, — bár ameddig az elszakadt területeken a magyar K. T. érvényben tartatik, az államterületi határokon túl terjedő ez az egyenlőség is nagy jelentőséggel bír, — a másik akadály a német példa követésére még mindig fennáll, s ez a magánjog codificatiója. Németországban a K. T. reviziója szerves kapcsolatba hozatott a magánjog egységes codificatiójával s ezzel párhuzamosan vitetett keresztül. A kereskedelmi jog egységét az új birodalmi jjolgári törvénykönyv egysége egészítette ki s ezzel megszűnt egyrészt az az ok, amely miatt a K. T.-be számos tisztán magánjogi rendelkezés vétetett fel, másrészt nem kellett többé sok olyan speciális rendelkezést fenntartani, melyek a polgári törvénykönyvben általánosíttatiak s a kereskedelem igényeinek is megfeleltek. De mi még mindig ott állunk, ahol a K. T. megalkotásakor voltunk: a polgári törvénykönyv, melynek javaslala tudvalevőleg már a képviselőház elé terjesztetett s itt bizottságilag letárgyaltatott, a háború folytán nem emelkedhetett törvényerőre s újabban ismét átdolgozás alá vétetett, úgyhogy bizonyára még hosszas idő fog eltelni, míg azt végleg tető alá hozhatjuk. Addig pedig véleményem szerint a K. T. revízióját, melynek terjedelme és iránya éppen a polgári törvénykönyv alapelveitől és tartalmától függ, keresztülvinni lehetetlen. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy a K. T. egyes oly rendelkezéseit, melyekről bebizonyosodott, hogy azok a gyakorlatban be nem váltak s melyeknek módosítása különösen sürgősnek mutatkozik, meg ne változtassuk. Hiszen tettük ezt eddig is. Már két évre a K. T. megalkotása után beláttuk, hogy a teljes kamatvételi szabadság végzetes következményekkel jár s meghoztuk az 1877 : VIII. t.-cikket,