Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 14. kötet (82-85. füzet) (Budapest, 1917-1918)

1917 / 82. szám - A szállítási szerződésekre vonatkozó jogszabályok a háborús tapasztalatok alapján. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1917. évi március hó 3. napján tartott teljes-ülésén. Nagy Ferenc elnöki záróbeszédével

12 következményeit, tekintetbe véve a matéria egyszerűségét túlkomplikáltan szabályozza és mint minden komplikált szabályozásnak, úgy a K. T.-nek következménye, hogy a perben a tárgyalásoknál sok idő telik, sok munka pazaroltatik el, oly kérdések megvitatására és eldöntésére, melyek tekintetében célszerűbb volna, ha felvetésükre a törvény alkalmat sem adna. így kétségtelenül azáltal, hogy a törvény választási jogot ad a feleknek rendesen 3 jog közül, felmerül mindig az a kérdés, hogy a választásáról az egyik fél a másikat kellőleg értesítette-e és felmerül az a kérdés, hogy az egyszer már megejtett választástól a szerződéshez hű fél eltérni jogosítva van-e? Oly jogi szabályozásnál, mely abból indul ki, hogy szerződésszegés esetében a szerződéshez hű félnek rendszerint joga van kártérítéshez, teljesítéshez pedig csak kivált képen akkor,, amikor a pénzbeli kártérítés a szenvedett sérelem orvoslására alkalmatlan, szóval oly jogrendszerben, hol a választást nem a fél, hanem a perben a bíró eszközli — mindezek a metafizikusra talán nagy vonzerővel bíró kérdések nem léteznek. Ugyancsak minden teljesítési per szükségszerűen komplikáltabb, mint az egyszeiűen pénzbeli kártérítésre irányuló kereset. Ha eladó perel és a rendelkezésére álló árú vételárát érvényesíti keresetében, akkor a per komplikálva van avval a kérdéskomplekszummal, melyet úgy jelölnek meg, ((rendelkezésre áll-e tényleg az árú». Ezen kérdéscsoport alkérdései, t. i. szükséges-e, hogy az árú felperes többi árújától különváltan raktározzák stb. kellően ismeretesek. Ha viszont vevő perel teljesítésre, sőt eladó teljesítési perében is, gyakorta a per befejezése után a végrehajtási stádiumban merülnek fel a legkomplikáltabb kérdések az ú. n. teljesítési egyenértéknek megállapítása körül, illetve annak a meghatározásánál, vájjon a teljesítés kellő és megfelelő-e? A nagyobb költségeket és a nagyobb agymunkát csakis az tenné indokolttá, ha a teljesítés jobban orvosolná a szenvedett sérelmet, mint a pénzbeli kártérítés. Ez az eset azonban olyan árúknál, melyek a piacon meghatározott áron tetszőleges mennyiségben vehetők és eladhatók, fenn nem áll, nincsen tehát 12