Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 12. kötet (74-77. füzet) (Budapest, 1915)

1915 / 74. szám - Szülők és gyermekek. A polgári törvénykönyv törvényjavaslatának 162-212. §-ai. [Felolvasva] a Magyar Jogászegylet magánjogi bizottságának 1914. évi március hó 14-én tartott ülésén

10 sok finom érzelmi szállal összetartott családi jogban nincs jogi jelentőség nélkül sem, aminthogy azt még a legmodernebb polgári törvénykönyv, a svájci (275. §.) sem találta mellőzhetőnek és kifejezésre juttatta Králik Lajos 1892. évi tervezete (23. §.) is. Ebből az alapelvből következnék azután a 164. §. rendelkezése, mely szerint a szülő megfelelő házi fegyelemmel szoríthatja gyermekét a köteles engedelmességre, amiben a gyámhatóság; alkalmas módon támogatja, de viszont a 174. §. értelmében visszaélésekkel szemben közbeléphet, úgy hogy más családban, esetleg javítóintézetben helyezheti el a gyermeket akkor is, amidőn a szülőt a gyermekkel szemben, valamint akkor is, amidőn a gyermeket a szülővel szemben kell megvédenie. Ezen védelem fokozását jelentené a házi fegyelemre vonatkozó szakasz első szövegének visszaállítása, melyben világosan meg volt vonva a legvégső határ, ameddig a szülők fegyelmi joguk gyakorlásában elmehetnek. Az első szöveg 273. §.-a szerint «a nevelés jogánál fogva a szülő megfelelő, de csak az egészségre ártalmatlan módon gyakorolható házi fegyelem alkalmazásával szoríthatja a gyermeket engedelmességre, ami megfelel az 1877: XX. t.-c. 10. §-ának.» A nevelés jogára való utalás nyilván a német polgári törvénykönyv (1631. §:) befolyására vezethető vissza, de eredeti és helyes pótlás annak kiemelése, hogy a házi fegyelmet a gyermek egészségére ártalmas módon gyakorolni nem szabad. Igaz, hogy még az így megvont határon belül is lehetséges a rendszeresen űzött gyermekkínzás, de a gyámhatóságnak nemcsak módjában áll, hanem kötelessége is a szülői kötelességnek minden ily megsértésével szemben a legerélyesebben fellépni. Nemcsak a házi fegyelemmel, hanem más fontos kérdésekkel is összefügg a családi jognak egyik legnehezebb problémája, az t önállóan vagy szolgálati viszonyban keresményre szert tevő kiskorúk viszonya szüleihez. A teljeskorúságot csak a 24. életév betöltésével éri el, de már jóval korábban áll munkába, keres pénzt mint gazdasági vagy gyári munkás, cseléd vagy alkalmazott, avagy más életviszonyokat tekintve, mint író, művész, stb. stb. (Úgy az ipartörvény (1884: XVII. t.-c. 66. §.), mint a gazdasági cselédekről szóló törvény (1907: XLV. t.-c. 3. §.) a 18. évet jelölik meg korhatárul, melynek betöltéséig 10