Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 12. kötet (74-77. füzet) (Budapest, 1915)

1915 / 74. szám - Szülők és gyermekek. A polgári törvénykönyv törvényjavaslatának 162-212. §-ai. [Felolvasva] a Magyar Jogászegylet magánjogi bizottságának 1914. évi március hó 14-én tartott ülésén

lt a kiskorú gazdájának házi fegyelme alatt áll.) Lehet-e az ilyen kiskorúval szemben is gyakorolni a házi fegyelmet, úgy mint azok fölött, akik még a házi nevelésre szorulnak? Ott látjuk a kapcsolatot a nevelés feladatai és az ezt szolgáló házi fegyelem között, mely utóbbi sohasem lehet öncél, sem pedig a szülő bármily követelésének kierőszakolására szolgáló eszköz, hanem a gyermek nevelésének egyik eszköze, melynek alkalmazása a nevelés befejeztével elveszti jogosultságát. Ezért nem tartom feleslegesnek annak kiemelését, hogy a házi fegyelem csak a gyermek helyes nevelése érdekében alkalmazható, amiből önként következik, hogy nem lehet gyakorolni azon kiskorúakkal szemben, kik a családi nevelés keretéből már kinőttek. Minő álláspontot kell már most elfoglalni arra a szintén fontos kérdésre nézve, hogy a kiskorú és különösen az ilyen kiskorú mennyiben tartozik munkájával szüleinek életterheit könnyíteni és mennyiben rendelkezhetik szabadon munkaereje és keresménye fölött? Már az eltartási kötelezettségnek külön fejezetben foglalt szabályozásában is kidomborodik az a szempont, hogy ez a kérdés nem rendezhető a «do ut des» alapján és a szülők és gyermekek között nem egyformán oszlanak meg a jogok és kötelességek. Mert ha általános is az elv, hogy egyenes ágon rokonok egymást eltartani kötelesek (148. §.), ez mégis máskép ölt alakot a szülővel és máskép a gyermekkel szemben. A kiskorú gyermek, ha van is saját vagyona, eltartást követelhet szülőjétől, amennyiben az vagyonának jövedelméből és keresményéből nem telik; a gyermek vagyonához tehát rendszerint nem szabad nyúlni és pedig még akkor sem, ha a szülők gyermekeik eltartása végett saját vagyontőkéjüket kénytelenek csorbítani. A gyermek nem köteles szüleit eltartani, ha ezáltal egyéb kötelezettségei mellett saját illendő eltartását veszélyeztetné. Ellenben a szülőnek ily esetben is kiskorú gyermekével mindenét egyenlően meg kell osztania, a maga és a gyermek eltartására, kivéve ha a gyermeknek az eltartásra szorítható más rokona van vagy ha van vagyona, melynek állagából az eltartása kitelik (150. §.). Hogy ez az egyenlőtlen elbánás nem méltányos, hogy a gyermeknek saját szüleivel szemben eltartási kötelességének életviszonyaihoz képest megfelelő mertékben akkor is eleget kellene tennie, ha ez a maga illendő eltartásának 11