Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 8. kötet (56-57. füzet) (Budapest, 1914)

1914 / 56. szám - A szellemi és az erkölcsi javak oltama. [Bíráló vélemények a polgári törvénykönyv törvényjavaslatáról. 1. füzet. Személyi és családi jog.]

17 nem és ez a punctum saliens — nálunk is, másutt is általában: a szakjogban statuált oltalom mindenkor egészen speciális irányú. A védjegyre vonatkozó kizárólagos jog oltalomban részesül pl. az ellen, hogy a védjegy más által hasonló árúnemekre használtassák, de más természetű sérelmek ellen nem. így pl. a védjegyjog szabályai alapján nem lehet eltiltani a konkurrenst attól, hogy — teszem fel — pl. egy növényi ételzsírokra bejegyzett népszerű védjegy értékét alá ne ássa azáltal, hogy azt a maga részéről faggyá- és kocsikenőcsgyártmányokra alkalmazva terjessze s ezáltal a fogyasztók körében annak a hiedelemnek adjon tápot, hogy a kérdéses védjegy alatt árusított ételzsírt az ugyanolyan jelű faggyúval meg kocsikenőccsel egy gyárban állítják elő. Pl. az író vagy a zeneszerző abstrakt nívón álló műve is csak bizonyos körülmények között történő reprodukció ellen részesül oltalomban, az eltulajdonítás más módjával szemben a szerzői jogi törvény nem nyújt védelmet. Ha pl. egy állás betöltésére vonatkozó pályázatnál valaki másnak a szerzeményét bizalmas körben sajátjaként adja elő vagy magának vindikálja, ezzel a szerzői jogi törvényben biztosított jogokat meg nem sérti ugyan, de a szerzőnek talán végzetes kárt, aránytalanul súlyosabb sérelmet okoz, mint a kiadó, aki a szerződésszerű példányszámot túllépi. A találmány is csak bizonyos gazdasági szempontok által sugallott utánzási módok ellen van védve; de hasztalan fordulna a feltaláló a szabadalmi hivatalhoz pl. az ellen a sérelem ellen, hogy találmányát valamely döntő fórum előtt hamisan mutatták be s ezzel talán egy egész élet fáradozásainak nagyszerű eredményeitől ütötték el. A felhozott példák távolról sem adnak áttekinthető képet annak az óriási terrénumnak a terjedelméről, amelyek a szellemi munkatermékek oltalmi területének jelentékeny részét képviselik s amelyet az I. T. indokolásához (I. k. 155. 1.) híven a II. T. is (1. Bizotts. tárgy. I. k. 20. 1.) az ú. n. szakjogok körébe utal anélkül, hogy a szakjogok megoldanák vagy megoldhatnák az ekként illetéktelenül rtájuk bízott feladatot. Bíráló vélemények, 17 2