Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 6. kötet (41-48. füzet) (Budapest, 1913)

1913 / 41. szám - A jogismerés kötelessége. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1911. évi dec. hó 16-án tartott teljes ülésében. Berger Miksa és Márkus Dezső felszólalásaival

4 szokni, ezek megváltozhatatlanságának hite épúgy meggyökeresedik, mint az igazságos elveké. A jogra nézve is azt tartják, hogy elvei absolutak, pedig részleteiben épúgy, mint egészében, nincs benne absolutum. Igaz, hogy sok elv a megszokás folytán így hat. Csakhogy a megszokás daczára jöhet s jönnie is kell a felébredésnek. Ez ébredők előbb kevesen vannak, utóbb megszaporodnak. Mikor lesznek anynyian, hogy ez elvet megváltoztassák? Erre a kérdésre csak azt felelhetni,, hogy akkor, a mikor az öntudatlan engedelmesség helyébe a tudatos, okos, észszerű engedelmesség lép. I. A) Az engedelmesség, mint társadalmi tényező. Az emberiség történetének legelső nyomai már képzelt lények, képzelt intézmények hatását árulják el. Az összes emberek istenek s szellemeknek engedelmeskednek. Az összes emberek legfőbb erényeként az engedelmesség szerepel. Mindenki engedelmeskedik valakinek. Az egyik a gazdájának, a másik a grófjának, a harmadik a királyának, ez a papságnak, s ez viszont saját szervezetének (hyerarchiájának) s mindenki az Istennek. Senkisem gondolkozik azon, hogy ez az engedelmesség okos-e vagy oktalan. Csak azt érzi az emberiség minden egyes tagja, hogy engedelmeskedni kötelesség. Ha láthatatlan lényeknek engedelmeskednek, a kiknek akaratát sem ismerik meg, mennyivel inkább olyanoknak, a kiket látnak s a kiknek akaratát megismerhetik. Az engedelmesség így a társadalom fennállásának egyik hatalmas tényezőjévé, sőt a társadalom psychikai alapjává válik. Senkisem gondolkozik azon, hogy miért engedelmeskedik, de mindenkiben öntudatlanul is benne él az az érzés, hogy engedelmeskednie kell. Talán csak azért engedelmeskedünk, mert mások is teszik, talán azért, mert ez velünk született érzés, vagy talán azért, mert a társadalom legelső összetartó eleme a vallás, az engedelmességen épül. Minden isten többé-kevésbbé hatalmas, mindentudó, s mindenütt jelenlevő. Minden isten többé-kevésbbé egyetemes, a kinek léte megnyilvánul a természetben, a kiről így tudomást